Fent, a sivár észak csúcsán,
Vár áll, szürkén, vadon, csúnyán.
Ablakából hold sarlója
Fényét veti le a porba.
Fényét furcsa árnyak nézik,
Körül állják, úgy fürkészik.
Egytől egyig előjönnek,
Hold fényében megfürödnek.
Hold fényében jól látható,
Lényük sötét, torz és fakó.
Itt élnek ők eltemetve,
Lelkem leges-legmélyére.
Author: Pápai Krisztián
Fiatal korom óta írok. Az írás számomra nem tudatos döntés, hanem ösztönös cselekvés. A gondolataim, érzéseim, a világról alkotott véleményem legtermészetesebben a szavakban öltenek testet. Verset, novellát és regényt is írok, mindegyik más-más módon enged közelebb a belső világomhoz. Hiszem, hogy az irodalom egyszerre tükör és ablak: megmutat bennünket önmagunknak, miközben lehetőséget ad arra is, hogy túllássunk a saját határainkon. Remélem tetszeni fognak a műveim.