Láttam egy nőt

Láttam egy nőt…

Láttam egy nőt, ki csak úgy szembejött velem,
Csinos kosztümében én is örömöm lelem.
Puha selyemként omlott vékony derekára,
Látszott mikor ellibbent, hogy nagyon ad magára.

Jobb kezében szorosan egy Gucci táskát fogott,
Hosszú körmén tűzpiros lakk, egyik sem volt kopott.
Magabiztos lépteivel vonzotta a szemeket,
Gúnyos szemmel mérte végig a rámutató kezeket.

Csak ment tovább, komoly arcát a nap felé fordítja,
Szemében bánat ül, hogy jól van, a világnak csak lódítja.
Mert nem minden a Gucci táska, giccses ékszer, szép ruha,
Bőrét a fájdalom marja szét, kívülről bármilyen szép, fehér, s puha.

Otthonában magány várja, szolgálók és semmi más,
Teli asztal, márványlépcső, aranybavont szép lakás.
A teraszon egy kopaszodó, táskás szemű öregúr,
Hideg járja át a testét, mikor az feléje nyúl.

Élete egy szelencébe bezárt biztos menedék,
De szabadságért fáj a lelke, ha ablakához odalép.
Mert tudja, hogy a kapun kívül a boldogság is létezik,
De semmi sem jut neki abból, ha kapzsisággal vétkezik.

Mert mit sem ér a pénz, hatalom, aranyból a karátok,
Ha nincs senki ki szívből szeret, s hamisak a barátok.
A nő rájött, végre már csak hétvégente golfozik,
S láttam, hogy a Tescoláncnál egy kassza mögött dolgozik…

Author: Adorjányi Erzsébet

Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.