Örök pillanat

 

Szavak tengere, mely hamis réges-rég,

Megváltozik egy percben, mi örökké tiéd.

S bár igaz, fáj e perc, hisz az életet mutatja,

Mi akkor csak egy szó volt, az most már a hiány hangja.

 

Ám még akkor nem értetted, mit is jelent az a perc,

Mely az évek elteltével szíveket hasít fel.

S ekkor rájössz, hogy ez egy igaz történet,

Történet, melynek nemet mondtál régen.

 

Ám nem is a történet az, mely ennyire fáj,

Inkább a pillanat, melytől elfordultál bután.

S a pillanat már nincs, elmúlt, köddé lett,

Ám szíved őrzi, s előveszi ezt.

 

Előveszi, de akkor már késő,

Hisz aki mondta e szót, ő már nem itt élő.

S ekkor érzed igazán, e szavak fájó súlyát,

Mert eszedbe jut, a jelentés, egy féltő hang volt csupán.

 

De az ember ilyen, későn érzi e fájdalmas hibát,

A hibát, melyet egy percben felvált a hiány.

A hiány, melytől csak egy kívánságod lenne,

Bárcsak itt lenne ő még egyetlen egy percre.

Irha Adrienn
Author: Irha Adrienn

Irha Adrienn vagyok, 16 éves. 2009. július 13-án születtem Miskolcon, jelenleg Budapesten élek. Az irodalom egészen kicsi korom óta része az életemnek, Anyukám számtalan történetet, mesét olvasott nekem, illetve olvasunk immár együtt a mai napig is. Rajongásig vagyok mindenért, ami művészet, magával ragad, amikor egy-egy ember szavakká, mozdulatokká formálja az érzelmeit vagy színekkel tükrözi azokat. Az írás számomra mindig is egyfajta kikapcsolódási forma volt. Első osztályos korom óta vezetek naplót, 9 évesen pedig megírtam első kisebb történetemet is Halloween témakörben. A versek világába felsős diákként csöppentem bele úgy istenigazából. A Nagymamám volt az, aki a zene-és vers szeretetével e csodálatos világba magával ragadott, s általa tapasztalhattam meg egy-egy dal vagy alkotás mélységét is. 2024-ben indultam az iskola Író-Deák című pályázatán, melyen Álom című versemmel 2.helyezést értem el. Ettől kezdve kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, ma már az életem részévé vált. Fél éve lettem a Faluság blog egyik szerzője, ahol már több versem is megjelent. A költészetben a legnagyobb hatással rám József Attila munkássága van, számomra ő egy igazi példakép. Az elmúlt 1 évben leginkább a veszteséget és az azzal járó fájdalmat próbálom versbe foglalni, amit Nagymamám elvesztése okozott. Remélem, hogy írásaimmal más embereknek is segíthetek és megnyugvást adhatok e...

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »