Mindig hajnalok-hajnalán ébredek, s felkelek.
Kint még csend és sötét, ám de a függönyt elhúzom,
hogy ha a drága nap felkel az énrám ragyogjon.
Ezt teszi a kedves mindig, hisz hűséges hozzám.
Kicsalogatott fénye, csodás sugárzó lénye.
Dér lepett mindent, arcomba lehelve hideget,
ó, hogy ez milyen nagyon jól esett, miként hűs kéz
a lázzal égő homloknak, oly simogatóan.
Vágytam jeges csókjára, rózsát fessen orcámra
kívántam a már-már vízként csillanó szépségét,
hiszen a nap is kezdte vonzani jegességét,
gyöngyöket formázva bokron, füvön és mindenen
hová a dér lehullott és ott maradva várta,
hogy az éltető napsugár gyönggyé varázsolja.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
Egy válasz
„gyöngyöket formázva bokron, füvön és mindenen
hová a dér lehullott és ott maradva várta,
hogy az éltető napsugár gyönggyé varázsolja.”
kedves Rita!
friss, üde: hajnali, deres varázs. 🙂
szeretettel, Zoé