Elképzellek
Csak elképzellek. Nem kell, hogy olyan legyél, amilyennek én akarom.
Hogy emberek változzanak, miránk nem szállt ily hatalom.
Mondom, csak elképzellek. Elképzelem, hogy jobb is tudsz te lenni,
Szép szavakban hinni és mindenkit szeretni.
Elhiszem, hogy tudsz kicsit belül is nevetni,
A múlt dolgait félretenni, csak a jót keresni.
Mert sokan vagytok tudom, ezer problémával,
Sokaknak kell megküzdeni sokszor önmagával.
De miért nehezíted meg saját életedet?
Megvárod, míg büszkeséged a sárga földbe temet?
Mert láttam ma az arcod, ahogy meredtél az úton,
Min rágódtál, nem tudom. Jelenen, vagy múlton?
De ha emellé még rosszindulat társul,
Nem kapsz jót az élettől te sem viszonzásul!
Lehet, hogy rosszul keltél, éppen morcos voltál,
De nagyon csúnya volt az, ahogy egy idős hölgyhöz szóltál!
Én mégis elképzellek! Látom, ahogy arcod az ég felé mered,
S egy nyugodt pillanatban magadtól százszor kérdezed:
Nem lenne úgy szebb az élet, ha mindenki szeret?
Mert kit mások elítélnek arról csak önmaga tehet.
Nem, nem kell, hogy olyan legyél, milyennek én akarom!
Mert senki másnál, csak tenálad van ez a hatalom.
…és én látlak, képzeletben a hitem vetem beléd,
Légy nyitott lelkű, kedves, vidám, így majd többen mennek feléd!
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.