Tükröt mutattam neked,
Te ezt nem bírtad velem.
Tudom, most teret kell adnom,
És ezt most hagyom.
Kettőnkért teszem.
Remélem, hogy egyszer
Veled lehetek újból,
S tanulunk a múltból.
Mert szüntelenül szeretlek,
Mindenhol téged kereslek.
Hogy én elengedjelek?
Most úgy tűnik lehetetlen.
De megpróbálom;
Újra felpróbálom,
Hogy hogy áll rajtam,
Hogy egyedül maradtam.
Én itt leszek, ha kellek,
Megkereshetsz nem egyszer,
Még ha fáj is
Visszajöttöd máris.
2025.11.01.
Author: Szebeni Zsófia
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.
