*
Szellő rebben, a
Hold ragyog –
csak én vagyok
meg a csillagok.
Nyújtózkodom,
bemérem,
hátha valamelyiket
elérem.
De mindegyik
oly messze van,
s én kezem nyújtom
hasztalan…
Végül, mikor nem bánom,
feltűnik a láthatáron
egy ezüstösen csillogó,
kéklő fényben ragyogó.
Ez most már a
Csillagom,
minden este őt
várom!
*
(© Nagy Erzsébet – 2022. augusztus 6.)
2025. november 16. Üdvözlöm az erre járókat !🙂 Ma egy könnyedebb hangvételű versemet hoztam el, nem akartam egymás után két nehéz témájút. Csak annyi történt, hogy azon az augusztusi estén kimentem a lépcsőre, egy kicsit a Holdas-csillagos égboltban gyönyörködni. Felpillantottam az égre, s máris megjelent bennem ez a kis vers. Úgyhogy be kellett jönnöm leírni, addig ismételgettem, hogy el ne röppenjen. Fogadjátok szeretettel !🙂
Author: L. Nagy Erzsébet
Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...
2 Responses
a versszakok végén a pontok talán egy kicsit jobban megtörik a verseden végivonuló dallamot. pedig az egész leginkább egy szuszra olvasva adná át legjobban azt, ahogy az írás születhetett…
Gábor
Köszönöm, Gábor, lehetséges, én mindent úgy igyekszem átadni, ahogy bennem megszólal, érzéseim szerint rakom az írásjeleket, természetesen ügyelve a helysírásra is (ami viszont nem mindig egyezik az érzéseimmel).
Üdv : Erzsébet🙂