Amikor távoztatok
Az idő megállt
Manifesztálódott
A régi-ős hiány
Amiben fürdőztünk
Vittük a súlyt
Mind vittük
Míg tartott az út
És mi visszük tovább
Letehetetlen
De hálával tartozom
Felemel, érzem
Mert tisztábban látlak
Értelek titeket
Az időt gyászolom
Ami örökre elveszett
De összeáll és értelmet kap
Az a törmelékhalom
Amit akarattalanul
Utunkra szórtatok
Author: Dolnegó Szilvia
Az írás számomra terápiás eszköz, általa kerülök közelebb önmagamhoz. Olyan gondolatokat és érzéseket tudok papírra vetni, amiket szóban sohasem tudnék megfogalmazni és amikről legtöbbször tudomásom sem volt, de a toll és a papír által kigurulnak belőlem. Segít feldolgozni a gyerekkori és családi traumákat, a sématerápiás felismeréseimet, önismeretet gyakorlok általa.
