Most karácsony van
És én egyfolytában
Sírni fogok
Az elporladt időért
A halott álmok teteméért
A szemétre dobott életekért
Azért, mert nem vagytok
Mert igazán sosem voltatok
Azért, mert hazudtatok
És én is azt teszem
Azért, mert nem jó így
És úgy sem volt
Úgy szorít
A félelem,a bűntudat
Az önként vállalt kárhozat
Az áldozat, amit senki se kért
De mi egymást etettük vele
Egy el nem jött holnapért
Author: Dolnegó Szilvia
Az írás számomra terápiás eszköz, általa kerülök közelebb önmagamhoz. Olyan gondolatokat és érzéseket tudok papírra vetni, amiket szóban sohasem tudnék megfogalmazni és amikről legtöbbször tudomásom sem volt, de a toll és a papír által kigurulnak belőlem. Segít feldolgozni a gyerekkori és családi traumákat, a sématerápiás felismeréseimet, önismeretet gyakorlok általa.
2 Responses
„Az áldozat, amit senki se kért
De mi egymást etettük vele
Egy el nem jött holnapért”
Talán egyszer eljön az, akit/amit vársz. Higgy benne és tegyél is érte!
Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Szeretettel: Rita
Köszönöm! 🤍