Éjjel fagyott.
Apró, hófehér tüskéken csillámlik a nap.
A fű zöldje, a tó kék színe rejtőzik a
jégcsillagokból horgolt csipkepaplan alatt.
Nem látszik, csak
a kis ösvény a kertkapu, s az erdő között.
Egy pár lábnyom szelte ketté, körötte négy mancs
szabálytalan mintát hagyva egyre körözött.
Kopár az ág,
amerre elhaladtak. Bebújt egy kicsi fény
a fák tetején égboltra nyílt ablakban,
majd visszaverődött a tűlevelek hegyén.
Négy kis mancson
a gombócnyi test felszabadultan haza fut,
jelenvalókkal incselkedve csak, jövőt nem
igézve, s magával rántva a kertkaput.
A kis ösvény
kellős közepén megrekedt az időalagút:
ünnep után már, és egyben ünnep előtt még
az idő és minden út folyton csak körbefut.
Csend ver tanyát.
Küszöbön ülve a kutya egyre csak fülel,
ahogy oson a sötét, nyújtóznak az árnyak,
a tegnap, s a holnap nincs távol, se túl közel.
Éjjel a fagy
az ablakokra festi a jégvirágokat,
átfut a kerten, és maga mögött hagyja
a mozdulatlanná dermedt rózsabokrokat.
Nagy pelyhekben
hó hull, a kémény szürke füstgömböket lehel,
másnap friss csizma- és mancsnyomokba írt történetével
a mozdulatlan kert új életre kel.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
2 Responses
„másnap friss csizma- és mancsnyomokba írt történetével
a mozdulatlan kert új életre kel.”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy elolvastad a versek, örülök, ha találtál benne valami számodra szépet.
Üdvözlettel:
Angéla