Habos felhők ölén ül a Nap,
és ábrándosan néz szerte-körbe,
Sárga kalapos sugarával
szélvészként iramlik le a völgybe.
Benne rezdül az édes tavasz,
erdő mélyén várja egy kis virág,
Lobban perzselő tűzként a vágy,
szívébe fogadja a vad ibolyát.
Imádni kezdi meleg fénnyel,
boldog szerelmes dalt dúdol neki,
Cseppnyi mámor gyöngyözve pezseg,
csókolja a kecses szirmokat estig.
Lebukó nap vonja el a fényt,
a virágoknak összezárul szirma,
De bánat ül egy fa tövében,
kornyad-fonnyad már a kék ibolya.
Az alkony fényében megcsillan
az égen egy halványkék napsugár,
Örök emléket visz a nap,
a kis vadvirág lelke a mennyben jár.
(Budapest, 2026. január 6.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.