Mit szeretek jobban, írni vagy olvasni? Nem tudom eldönteni.
„Navigare necesse est, vivere non est necesse, azaz hajózni szükséges, élni nem muszáj” mondta Pompeius a hajósainak, amikor viharban kellett gabonát szállítaniuk Szicíliából Rómába. Az utóbbi kijelentést ugyan vitatnám, azonban némi analógiával kezelve esetemben úgy fogalmazok, hogy olvasni pedig kell, illetve, írni pedig kell.
Olvasni pedig kell!
Mindig is imádtam olvasni. Különösen a nyári szünetek meghatározó tevékenysége volt számomra az olvasás. Majd következtek a munkás évek, inkább évtizedek, amikor erre kevesebb lehetőségem volt. Illetve ekkor is sokat olvastam, de olvasmányaim jelentős részét a szakirodalom tanulmányozása töltötte ki. Kémia – fizika szakos tanárként főként szakmai, pedagógiai és pszichológiai írásokat olvastam. Elsősorban a megismerési folyamat izgatott, Ezért sok tudománytörténetet is olvastam, melyek közt több életrajzi vonatkozás is megjelent. A tudományban jeleskedő emberek életrajzai sok esetben rendkívül tanulságosak. Két kedvencem is van, Galileo Galilei és Madame Curie. Utóbbi különösen érdekes emberi történet női mivolta miatt, hogy miként is küzdött a sok férfi kollegája között az igazáért.
Amikor nyugdíjas lettem, szinte olvasási láz lett rajtam úrrá. Ekkor éreztem meg, hogy a sok absztrakt természettudomány után szükségem van a humán meglátásokra. A levezetések és bizonyítások után emberi történeteket szeretnék megismerni! Legyenek azok történelmi, vagy kitalált személyek cselekedetei. Valósággal elvarázsolt az olvasás. Ahogy korábban láttam magam előtt az atomok, molekulák világát, az Univerzum messzeségét, úgy most a történetek peregnek előttem, mintha filmet néznék.
Nagyon sokat tanulok az olvasmányokból. Szinte most, már idős koromban tudatosul bennem az, hogy mennyire érdekes és sokrétű az emberi természet. Milyen sokféle embertípus létezik. Mennyire másképp élhetik meg a különböző szereplők ugyanazt az eseményt. Milyen megható emberi sorsok lehetségesek. Hogyan lehet egy-egy konfliktust feloldani? Hogyan keletkezhetnek konfliktusok?
Szeretem az általam olvasott regények esetében megnézni, hogy mások miként vélekednek a műről. Az interneten már nagyon sok ismertető megtalálható, írott formában, de videon is. Elsősorban reál beállítottságú ember lévén, számomra ezek az írások segítenek a művek értelmezésében. Nem feltétlenül fogadom el a véleményeket, azt saját magam alakítom ki. Elsősorban abban jelent nekem segítséget, hogy a mű minden lehetséges aspektusát észrevettem-e? Ténylegesen minden elemző kritika mutat új értelmezési lehetőséget. Tagja vagyok egy olvasókörnek is, ahol havonta olvasunk el egy regényt. Az azokról való beszélgetések is nagyon tanulságosak és minden esetben tudunk újat mondani egymásnak a kiválasztott műről.
A történeteken kívül érdekesek számomra az írói megoldások sokféleségei is. Mindentudó elbeszélőként van jelen az író, vagy belebújik egyik szereplő bőrébe és egyes szám első személyben meséli el a történetet? Mennyi párbeszédet alkalmaz? Hogyan írja le a párbeszédeket? Hogyan kezdi és miként fejezi be az írást? Hogyan adagolja az információkat? Hogyan jellemzi a szereplőket? Miként utal a szereplők érzelmeire? Hogyan tagolja az írását a szerző? Ezek a meggondolások mind-mind segítenek az írásban is.
Ezzel együtt szenvedélyemmé vált az ismertetők írása irodalmi művekről is. Korábban szakkönyvekről írtam ismertetőket. Azokban röviden leírtam az egyes fejezetek tartalmát. Azonban ebben az esetben azt láttam célszerűnek, hogy segítsem a leendő olvasót a saját értelmezésének megtalálásában. Ehhez egy rövid bevezetőt követő kérdéseket találtam ki, melyek vezethetik, segíthetik az olvasót a mű befogadásában. Ez a módszer valószínűleg tanári mivoltomból fakad. Nem elmondani a megoldást, illetve ebben az esetben egyféle értelmezést, hanem kérdésekkel segíteni annak megtalálását.
Írni pedig kell!
Mikor is kezdtem el írni? Még alsó tagozatos tanuló voltam, épp a negyedik osztályt kezdtem el, amikor szüleim elkértek két hétre az iskolából, mivel Párizsba mentünk. Édesapám előzőleg hivatalos úton járt ott és annyira megtetszett neki a város, hogy eldöntötte, anyámmal együtt nekünk is látni kell. Az, hogy engem itthon hagyjanak, fel sem merült bennük. És én annyira el voltam varázsolva, hogy úgy döntöttem, minden nap este leírom az aznapi eseményeket, élményeket. Majd három év múlva, akkoriban csak ennyi időnként lehetett turistaként „nyugatra” menni, egy olasz körútra mentünk, ahol folytattam a hagyományt. Majd gimnazista koromban abbahagytam az útinapló írását. Ahogy visszaemlékszem az akkori magyartanárom vette el a kedvem. A tanév végén fogalmazást íratott arról, hogy ki hová készül a nyáron. Én leírtam, hogy Londonba készülök a szüleimmel, melyet ő unalmasnak minősített. Az utazás meg is valósult és azóta is sajnálom, hogy nem folytattam a naplóírást. A tanárnő a gimnázium négy évén keresztül tanított minket, aminek következtében az egyetemi éveim alatt rendkívül örültem annak, hogy ott nem volt magyaróra.
Az írási szenvedélyem azért megmaradt. Gimnáziumi éveim alatt kétszer is írtam kémiai témájú esszét. Az egyetemen TDK dolgozatot készítettem. A szakdolgozatomat pedig lesokszorosítva kiosztották az azévi fizikatanári konferencián résztvevő tanároknak, mivel témavezetőm annyira jónak ítélte meg. Ezt követően évente több szakmai cikket, tanulmányt írtam. Az első még egyetemista koromban jelent meg.
Miért is írtam? Mi motivált elsősorban? Nem az, hogy minél több publikációt tudjak felmutatni amikor később azt évente munkahelyemen összeírták. Rendkívül erős közlési vágyam volt. Ezért is lettem tanár. De nem csak szóban szerettem továbbadni, valójában mások gondolatait. Amikor én kitaláltam egy-egy újszerű dolgot a fizika, vagy a kémia tanításával kapcsolatban, vagy bármi elemző gondolatom támadt, azt közzé akartam tenni, hátha valakinek az hasznos lesz. Kipróbálja tanóráján, vagy egyszerűen csak elgondolkodik az általam leírtakon. Ezért a szakmai honlapomra is feltettem sok írásomat, előadási diáimat.
Elérkeztek a nyugdíjas évek. Ezt az időszakot férjemmel ajándékként éljük meg. Még maradt néhány szakmai feladat, de már semmi sem kötelező. Örömmel vagyunk az unokákkal és élvezzük, hogy nem kell naponta munkába járni. Az olvasásnál azt élvezem, ahogy elképzelem az író által leírt történeteket, az írásnál viszont tovább szárnyalhat a fantáziám és magam találhatok ki történeteket. A témákat az élet adja.
Novelláim, rövidprózai alkotásaim nagyon sokféle témát ölelnek föl. Megtalálhatók a mindennapi életből vett történetek, életképek, az iskola világa, de elkalandozok a sci-fi felé sőt, kicsit a krimi világába is. Néhány írásomnak az alaptörténetét saját életem érdekes eseményei ihlették. De vannak mások által elmesélt történetek, amelyeket tovább gondolva kikerekedik abból is egy írás. De van, amelyik teljes mértékben fikció.
A sci-fi témájú írások abszolút fikciók. Ez utóbbi azért rendkívül hálás téma számomra, mivel ebbe belevihetek némi természettudományos jellegű ismeretet is. És ez az a témakör, amiben semmi nem korlátozza az írókat, szárnyalhat a fantázia, hiszen valójában fogalmunk sincs arról, hogy ténylegesen mi lehet egy olyan Földünkön kívüli világban, ahol intelligens lények élhetnek. Napjainkban ez nagyon divatos téma. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a csillagászok az űrtávcsövek segítségével hatalmas mértékben tágították ki számunkra az Univerzumot. Egy-egy fényképen már akár milliónyi galaxis látható a messzeségben. És óhatatlanul fantáziálunk arról, hogy milyen világok lehetnek ott. De megtudhatjuk-e ezt valamikor? Van-e erre bármi esély?
Én sajnos nem vagyok túl bizakodó ebben a kérdésben. A fénysebesség a tömeggel rendelkező entitások számára leküzdhetetlen akadályt jelent, persze mindig hozzá kell tenni, hogy jelenlegi tudásunk szerint. A fény is csak fénysebességgel utazhat, tehát az üzenetváltásnak sincs sok esélye a millió, vagy milliárd fényévnyi távolságok miatt. Az űrutazásnak meg még kevésbé. Még a csillagok is nagyon távol vannak tőlünk, nem, hogy a galaxisok. Az egyetlen lehetőség a féreglyuk lenne. Ennek matematikailag ugyan nincs akadálya, de semmi nem utal arra, hogy a természetben ténylegesen megvalósulna ez a lehetőség. A másik elképzelés a téridő szerkezetének módosítása. De erre sem látunk olyan példát, amely lehetővé tenne egy csillagközi utazást. De attól még elképzelni jó.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
