Még parázslik szívem

Császár Rita:

 

Még parázslik szívem

 

Öregedő már a szerelem,

De én még mindig felkeresem.

Nem ég már olyan forró lánggal,

De parazsa elborít vággyal.

Megperzseli az érző szívet,

Szerez magának néhány hívet.

Pár meleg szó a tüzet szítja,

A lelkeket egymáshoz hívja.

Mondd nekem sokszor, hogy szeretlek!

Simogató szavad becézget.

Szép szavak és lágy érintések,

Olyanok, mint nyáron a rétek.

Ne tégy semmit! Csak mondj szerelmet,

Hogy enyém legyen az igézet,

Mely szép szemedből rám sugárzik,

Melyből a hű szerelem látszik.

Csak parázslik az érző szívem,

Lánggal már nem ég szerelmesen.

Becsüld meg izzó, tüzes parazsát,

A szerelem bíbor alkonyát.

 

 

 

Fonyód, 2025. június 24.

Császár Rita
Author: Császár Rita

Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »