Igézet (A tizedik múzsa nyomában)

Bár tenger választ el tőle,
mélabús vágy húz messzire,
a görög szirtek felé.
Komor kőszoborként várnak
rám a hegyormok –
szomjazom a szélmarta magasságot.

A fedélzeten ringatom
évezredes emlékeim,
míg a duzzadó, fehér vitorlák
a partvidék ronggyá tépett
szikláihoz viszik a sóhajom.

Csattog az ég, felzúg a tenger,
Poszeidón szigonya most
minden lelken uralkodik.
Nem iszap, de haragos tajték borít be,
szembe nézek a semmivel.

A felkorbácsolt habokból
képek sorjáznak:
régmúlt olajfák, birkanyáj,
és Szapphó árnya, kihez visszajár
az emlék, a szerelem –
idilli világ…
s végül a csendes halál.

A tizedik múzsát keresem
Lefkáda meredélyén.
S átok rád, szép Phaón,
balgatag révész,
ki elfordultál e fénylő múzsától,
s hagytad őt elhamvadni a vágy tüzén.

Diadalmas költészete nem veszett el,
bár a testét elnyelte a mélység,
mily kegyetlen vég!
Lírája máig fennmaradt fáklya –
mely lobogva ég.
Felviszem emlékét a Helikonra,
s láng-versekből fonok fejére
soha el nem hervadó fénykoszorút.

(Budapest, 2026. január 20.)

Sütő Ágnes
Author: Sütő Ágnes

Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A hó alatt alvó harang

Az erdő szélén, hol elnémul az út, egy vén templom őrzi a télbe zárt múlt. Tornyára hó települt, falára dér, ablakán a holdnak ezüstje kél.

Teljes bejegyzés »

Fekete arany

Amikor nagyon mélyen vagy, Belülről égeted önmagad. Elhaló, fekete, sötét részed, Ősi múltban tett visszatért ígéret.   Számtalan élet millió fonalán, Akadva akadtál sok-ezer rostán.

Teljes bejegyzés »

Lámpást gyújtok

A költő folyton-folyvást alkot szüntelen, Lámpást gyújt a kihűlt emberi elmében. Ha tényleg igazán szívéből csinálja, Az olvasó lelkét teljesen feltárja.   A láthatatlan kulcsával

Teljes bejegyzés »
Prózák
P.-R. Anett

Vágyak

Anna kétségbeesetten tekintett ki az ablakon, amely egy tágas, tarka-barka virágokkal teli birtokra nézett. Ablaka alatt egy toprongy alak álldogált, s meredten bámult fel rá

Teljes bejegyzés »