a baj.
a sziget csemetéje
ezt a különös feliratot rótta
a táskás elődök hátára; eresszétek szabadon a pálmarúgót,
s az ingó palákat!
eresszétek, eresszétek, eresszétek!
és méz villant a csuprok szélén
és az orbitális tévedés odasújtott a hullámoknak
és az ereklye rögtön küldte a hóhért
és a fáklyatartót nem kellett feltalálni.
négermaszkot viselő gerendák lepték el
az amúgy is zsúfolt teret;
és a rusnya igazgató tapadókorong volt az egypetéjű ikreken.
és a halántékok akkor is stresszeltek,
mikor már mások rég kihűltek.
büntetendő cselekménynek minősült, ha homokozó lapátok merték zaklatni a ráspolyt. –
a sziget csemetéje, mint hintó, előállt;
ömlöttek a zsengék,
csak előtte felzörgették a fülvédő bronz-fokozatú mandragóráját.
egy motivációs mondattól felbuzdulva egy agyagkorsó felcseperedett,
megint egy másik
megbotlott a varjúknak kihelyezett vizesblokkban.
a betépett paradicsompalánta drótsövénynek nézte a csődületet és kidöntött
hat oszlopot.
a duplán hatékony hangjegyek kiűzték odújából az anekdotát,
mely a kikapcsolt mikrofon felé intelemszerűen kitárulkozott: röpüljetek sálak, megbélyegezvén a viaskodás jegyzője által!
röpüljetek sálak;
szilánk nem maradt, a prímszámok tetején meggörbült gerincű bástyák
pörögtek.
mindaz, ami bizonytalan volt egy lópatkóban,
neveletlenül hátraugrott.
a körforgó leszármazottai garantáltan lepréselték
a hazárdőr hegesztőpajzs meredek frontját.
a dőlésszög sovány és karrierista volt, elbűvölte
az érdes félholdakat.
máshol a legendákra éhes enteriőr bevégezte a bogot.
a sziget csemetéje ordított;
a töltelékek felizzottak és hirtelen annyi mordály került az inkubátorokba,
hogy a kapaszkodók
nem voltak képesek többé megtartani a vajákosokat.
az unatkozó kamasz szerepét játszva, az unikornis hatástanulmányt készített
minden egyes fahasábról.
Én is érintett voltam annyiban,
hogy épp a ceruzafaragóval enyelegtem,
mikor is megnőtt a sráfszélessége;
a baj ott kezdődött, hogy az olló megsebesítette
az alvajáró puttonyt,
hiába is tagadta az ominózus csillagrendszer.
a dőlésszög sovány és karrierista volt, elbűvölte a hazárdőr hegesztőpajzs
meredek frontját.
az ingó palák végre eleresztették
a pálmarúgót,
a semmire se jó intézkedések pletykarovatának a kirajzása nyomán.
Author: Szakállas Zsolt
1965-ben Miskolcon születtem, Emődön élek és alkotok. Szürrealista költő és absztrakt expresszionista festőművész vagyok. 2010-ben jelent meg első önálló kötetem Fotontej címmel. Írásaimat közölték többek között a miskolci Új Bekezdés antológiái, a Magyar Műhely, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és a Rost folyóiratok. Festményeimet önálló kiállításokon mutattam be Budapesten a Magyar Műhely Galériában és az Art 9-Galériában, Miskolcon a Művészetek Házában és Nyíregyházán a Pál Gyula Teremben. Alkotásaim rendszeresen szerepelnek a Miskolci Téli Tárlaton. Az írás és a festés számomra több, mint önkifejezés. Szenvedély, ahol nemcsak a mindennapi dolgoknak van helyük, hanem azoknak is, amelyek mélyen lapulnak a tudatalattinkban. Ide sorolnám az abnormális történéseket is. A lélek készen áll, hogy a legkülönfélébb képzeteinket összegyúrja valami mássá és aki képes megidézni ezt a „másságot”, annak szó szerint csodákban van része. Miért is van erre az eljárásra szükség? Hogy kizökkenjünk a fizikai létből, mely ledarálna minden útjába esőt. Furcsa egybeesések, tévelygések, álom és őrület, leleplezés; ezek a tényezők honosodnak meg a művészetemben.
