Sosem az első, mindig csak a második,

Sosem a választott, csak aki álmodik.

Sosem a feleség, mindig csak szerető,

Törölt üzenet és gyűrött  lepedő.

Sosem a múzsa, csak az ecset alja,

Mit kölcsönad a festő, vásznát csalva.

Sosem a név, csak egy suttogás éjjel,

Reggel összekevert szégyen a kéjjel.

Sosem a terv, csak a „majd valamikor”,

Sosem a jövő – múlt is csak alkalmakkor.

Sosem az ünnep, csak a hétköznap széle,

Hol nincs gyertya, csak elaludt reménye.

Sosem az otthon, csak ideiglenes ágy,

Sosem a biztos, csak: „ne kérdezz tovább”.

Sosem a döntés, csak gyáva halasztás,

Sosem a maradás -hideg csavargás.

Sosem az egész, csak fél, mi megmaradt,

Sosem köszönés, csak hang, mi bennragadt.

Sosem valaki -csak árnyék voltam,

Sosem a gyűrű, csak a kéz, mit fogtam.

Author: Veszprémi Dóra

Veszprémi Dóra vagyok, alkotó, olvasó, betűkben látó. Az írás régóta meghatározó része az életemnek; ez az a közeg, ahol igazán ki tudom fejezni magam. Ez elsősorban egy kapcsolódás: önmagamhoz, másokhoz, emlékekhez és álmokhoz. A sokszor ki nem mondott érzéseknek segítek szavakat találni. Lírai hangvételű szövegeket és verseket írok, személyes tapasztalatokból építkezve. Írásaim gyakran érintenek női nézőpontokat, belső kérdéseket és azokat a témákat, amelyek mélyebb nyomot hagynak bennem. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy pályázatuk kapcsán meghívást kaptam az állandó szerzők, blogszerzők közé. Köszönöm szépen a lehetőséget!