Halászné Magyar Márta
Sorsszerű találkozás
Talán sorsszerű találkozás lánca,
mely örökre összefűz, rejteken
bújik mindkettőnk szívében, sejtelem,
hogy miként menjünk mi véle táncba.
Szerelemszemcsék pattognak, parányok,
lelkünk összeset összeszedni akar,
kerekedik körülöttünk zavar,
erre-arra ingadoznak arányok.
Elodáznánk álmunkból az ébredést,
csak lassacskán nyílik ki két szemem,
magamhoz közel húználak végtelen,
vágyom veled az örök létezést.
Utunk összeér, tán vár egy közös tér,
hol sorsunk majd egybefutva célba ér.
2026.02.21.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
