dalol a Végtelen
kedves óriáscsillagok,
csak ti tudhatjátok
mire gondolok,
és ti, hatalmas fellegek,
láthatjátok
mikor szívem repes.
a sok virág
és vad is tudja:
merre visz éltem útja…
míg a bársonyéj puha
macskatalpa lépked,
holdudvar megtelít
égi csodafénnyel…
a szép zöld fák
úgy szeretnek,
ágaikkal
körülölelnek,
folyómeder
kanyarogva fújja:
ha tisztulni vágysz,
gyere el újra.
gyere el újra
és érezd,
a természet ölében
nem kell
semmit kérdezz,
csak add át magad,
simulj a létbe,
s magadat találod
minden apró lényben…
a magas és mély,
benned zeng,
harmónia szól,
dalol a Végtelen,
s szemedből hirtelen,
a Mindenség
kinevet…
2024.08.27
kép forrása: Pixabay
publikálva: Csak reszkető fényéhez hű a csillag – Verses antológia az Irodalmi Rádió fennállásának 22. évfordulója alkalmából
további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
„a magas és mély
benned zeng,
harmónia szól,
dalol a Végtelen,”
Csodálatosan szép, meghitt sorok. Ezt a szépséget, vagy ehhez hasonlót éltem meg nemrég, mikor megnéztem Enyedi Ildikó Csendes barát című filmjét. Ha nem láttad, jó szívvel tudom ajánlani.
Szeretettel: Rita💖
kedves Rita, köszönöm szépen.