Egércsapdában

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy aprócska lyuk a kamra fala mögött, ahol hét kisegér lakott a szüleivel. Miután kiürült az éléskamrájuk, Cincogi néni és Sajti bácsi elindult ennivalót keresni.

Ettől a naptól minden megváltozott. Anya nem jött haza. Sajti bácsi mikor hazaért, magához hívta a gyermekeit és töviről-hegyire elmondta nekik, hogy mi történt. Szomorúan újságolta a hét incifinci kisegérnek, akik immár félárvák lettek:

-Anya egércsapdába került. – Mi nem pontosan értettük, mit jelent ez, hiába mondta el részletesen, ezért megkérdeztük:

-Az mit jelent? Nem tudjuk kiszabadítani?

-Sajnos nem, mert meghalt, elpusztult.

-A „meghalt”, szónál csak azt éreztük, hogy hirtelen nagyon nagy lett a fészek, dermesztően hideg és olyan furcsán üres.

-Biztos csak elment egy messzi-messzi búzamezőre, ahol óriási sajthegyek vannak – mondta Masni, és közben rezgett az orra hegye.-

-De miért nem vitt minket is? – kérdezte Pöttöm, egy kicsit mérgesen.

– Itt hagyott minket a sötétben, pedig tudja, hogy félek a pókoktól! – Szőrmók, aki a legidősebb volt, gombóccá húzta össze magát.
– Anya nem akart elmenni. Csak… elaludt , és fent van az angyaloknál, és most ő lett a legfényesebb csillag, nézzétek, a padlás felett! Onnan figyel és vigyáz minket- válaszolta édesapjuk könnyekben úszó szemmel. A kicsik sírni kezdtek, csak úgy záporozott a könnyük.

A kicsik eleinte minden este várták az ismerős kaparást a falban. Ha megzördült egy papír, azt hitték, ő az, és hozott nekik egy darabka kiflivéget. Több nap is eltelt, de nem jött. Aztán amikor rájöttek, hogy már biztosan nem is fog, újra elkezdtek sírni. Úgy sírtak, ahogy csak a kisegerek tudnak: vékony, éles hangon, hangosan, gyorsan, szaporán és remegve. De tudjátok, mi segített? Először is az, hogy egymáshoz bújtak. Heten pont kiadták azt a meleget, amit anyukájuk adott. Aztán elkezdtek mesélni róla.
– Emlékeztek, milyen puhák voltak a fülei? – kérdezte Cincogó.
– Meg, ahogy mindig ránk szólt, hogy ne rágjuk meg édespapa bajuszát, amikor alszik! – kuncogott fel Pöttöm.

-Emlékeztek, hogyha bánat ért megvigasztalt, megcirógatott és megpuszilt?

– Milyen sokat játszottunk együtt, és minden este mesélt nekünk! – Közben rájöttek, hogy anyukájuk valójában nem tűnt el egészen. Ott maradt a mozdulataikban, ahogy az orrukat tisztítják, ahogy lopakodnak óvatosan, lábujjhegyen az elemózsiáért. Olykor, mintha érezték volna az illatát a puha fészekben. Ott élt a szívükben, az emlékeikben, és ott legbelül, örökké élni is fog. Amikor találtak egy szem mogyorót, elképzelték, ahogy büszkén rájuk néz a csillagok közül, és azt mondja:

-Ügyesek vagytok, kicsinyeim! – Már nem voltak olyan szomorúak. Tudták, hogy bár a sajt néha elfogy, és a falak hidegek, az a szeretet, amit tőle kaptak, örökre beléjük ívódott, és pont olyanok szerettek volna lenni majd felnőttként, mint ő, aki a példaképük volt. Érezték, hogy vigyáz rájuk, bárhol is jár a nagy égi búzamezökön.

 

Gani Zsuzsa
Author: Gani Zsuzsa

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a gyermekek teljes személyiségfejlesztését, a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink megbecsülését. Írás az egyik hobbim. Az irodalom és költészet szeretete táplálja lelkem. Jó érzés szárnyalni gondolataimmal. Szabadidőmet a családommal töltöm. Szeretünk utazgatni, sétálni, kirándulni. Megjelent könyveim: – 2018. Gani Zsuzsanna: Illemtudó mesék /Katica- könyv- műhely/ Bekerült az Aranykönyv TOP 10- be – 2019. /Előző könyv folytatása/ Gani Zsuzsanna: A Bummbele nyuszi család kalandjai 1. Számos folyóiratban, antológiában jelentek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Tagja vagyok: Poet / irodalmi portál / 2016- óta Holnap Magazin Csermelyi Sándor irodalmi asztaltársaság 2021. óta Napkorong Irodalmi portál 2016. óta IRKA – Irodalom-kedvelők klubja 2016. óta és néhány más Fb irodalmi csoportnak

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »