Húsvéti szokások…
Húsvéti szokások… Vajh megvannak-e még?
Vonul-e legénysereg, tréfálva, dalolva elég?
Nótára fakadva járják-e díszesen, kalapban az utcát?
Derűs az arcuk; szifont, vödröt eldugni nem is akarják.
Leányok izgalommal és térített asztallal várják már jöttüket,
Díszes öltözékek sorban kikészítve, hogy cserélődhessenek.
Asztalon a kolbász, sonka, tojás és szendvicsek.
Sütemények, finom bor és pálinka az érkező vendégnek.
Meg is jövék a legények, egy ügyesebb az ajtóba áll épp meg,
S miként a leány üdvözlésére siet, már derekát fogja, így lepi azt meg.
Eszmélni sincs idő, már az udvar közepén állva.
Versüket harsányan szavaló legények vizet zúdítanak rája.
Ki pirult ajkakról, sikoly, játékos kacagás, vegyesen szállnak,
Poharak koccannak, áldomást isznak, míg a leányra várnak.
Serdül is már, épp csak felkapott valamit csak átöltözött.
Virágot, puszit és piros tojást oszt locsolói között.
Még egy kis tréfa, kedves szó s mosoly,és nevetés.
Indulnak, várják őket a leányok, sok még a locsolás, verselés.
Így hát jó kedéllyel szedelőzködnek és azzal búcsút intenek,
Áldva a háznépét és a megváltó Jézust, ki minket mentett meg.
2021. 04. 03.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...
