Akik már tudják

<span;>Megbarnult, nyári betlehem,
<span;>tétova maradvány-félelem.
<span;>Az ősz majd ronggyá áztat,
<span;>s a fagy végleg elporlaszt.

<span;>De most még tehetetlenül napba bámulok,
<span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár vagyok.

<span;>Savanyú szagú, fagyott új kenyér,
<span;>kiből senki frissen sem kér,
<span;>s nemzeti szín szalag alatt
<span;>büszke hátú kalász rothad.

<span;>Közben, már nem is károg a varjú,
<span;>hisz rég volt már ragyogó szemű, szőke hajú.

Veress Zita
Author: Veress Zita

Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »

A térdelő akt

A térdelő akt   Szépség és kecsesség, Arca csupa báj. Karcsú, formás a teste, Nincs rajta egy deka fölös háj. Hosszú, hullámos fekete haja Formás

Teljes bejegyzés »

Fényfesztivál

Fényfesztivál Fények, újra remélek, Fejemen cukorsüvegem, Téged becézlek, oh, téged becézlek. Iramlanak rajtam, Hajamba kapva a zöldek, a kékek, Lila ruhámba térnek, S lassan összeáll,

Teljes bejegyzés »