a vadász ül, hosszú, méla lesben**,
szeme előtt távcső,
abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel,
ott lent, a kis patak medrében,
megint ott nézelődik a lány, de most a napon
sütkérezve, mosás után, a padon.
a ruhák már szépen kifacsarva,
hajtogatva fonott kosárban
pihennek, s ő, örvendve a
délnek és a felhőtlen égnek nagyon,
épp csobbanni készülne, előtte ismét
csupaszra vetkőzve, hogy a malom
friss vizében lebegjen szép bontott haja,
épp úgy, mint titokban múlt szombaton,
bár akkor a holdfényes estve fényében
kezdte eme rítust, befejezve e
pajkoskodást csak másnap, kora hajnalon,
hisz az idő tájban, gondolta balgán,
teremtett lélek nem láthatja őt,
őt, ki magában lubickol, pőrén,
köntösként körülvéve őt
csak a méla csend és nyugalom,
ott, az éjszakai erdő mélyén,
körülötte csak a jól ismert pagony.
ám ebben biz tévedett, már akkor is,
és most is, nem kicsit, de nagyon,
hisz vadászni férfi este, vagy kora hajnalban
jár jobbára, s ha mozgást szimatol,
lopózik, settenkedik,
távcsövével leskel, némán csendben,
puskája kézben, lövésre készen, s vár,
várja a vágyott vadat, de ily látványt látván,
most, s nem mint a múltkor, fegyverét előrántván,
azt a biztos zsákmány felé szegezve, meredő
készséggel a prédát megejteni e szelíd vadhoz mindent
hátrahagyva csörtetve szalad, serényen, nagyon…
2025.12.27. (69 évesen)
* Ez a kislány megy a kútra
(Eredeti cím: Hajnalba, hajnal előtt)
** Vörösmarty Mihály: SZÉP ILONKA | Verstár – ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
illusztráció: 1899 (Vorläufer) Schützen Gruss / Szerelmes vadász üdvözlet / Hunter | Darabanth Kft.
további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
