Egy csodás este Budapesten
Egy este a Dunán, Pesten és szép Budán csillogott az ezüsthold.
Siklott a kék vízen, táncot járt a fényben, párja volt a nagy égbolt.
Az Árpád híd fölött, fényes lámpák között szerelmük tüze lángolt.
Szent Margit-szigetén, szerelmek rejtekén ezer szív együtt dobbant.
A zenélő kútnál lantok édes húrján csókok halk hangja cuppant.
A Margit híd alatt két csillanó viza a vízbe csendben csobbant.
A nagy Halászbástyán, az idő hét tornyán egy égi fény ragyogott.
Abban a hét vezér mondott ősi regét, lelkükben hit lakozott.
Óvták nagy hazánkat, a sok ódon házat, nevük örökké áldott.
Lent a Duna-parton, csilingelő úton sárga kettes robogott.
Egy kék bolygó este a Tejúton lejtve elhozott száz csillagot.
Magyarhonnak háza, a nagy Országháza őrzött millió álmot.
A budai várban minden kis utcában lámpások hada fénylett.
Egy zenés presszóban, egy tágas kuckóban két hegedű ciripelt.
Egy tündöklő bárban, egy gyönyörű bálban táncolt száz boldog ember.
A Széchenyi hídon minden aranyláncon csillogott a két szemed.
A kerek hold fénye a hatalmas égre csodás színpompát kevert.
Szerelmünk csillagát, hű szívek otthonát akkor loptam el veled.
A Szent Gellért-hegyen a múlt és a jelen szikrázott a jövőnek.
Az Erzsébet hídra szívemet elhoztam egy varázslatos nőnek.
Káprázott a szemem, buzgón átöleltem a drága kedvesemet.
A Szabadság hídnál elfogott egy látvány, mikor néztem arcodat.
Fejem lehajtottam, szemeim becsuktam, s hálát adtam a múltnak.
Megköszöntem neked, hogy hű volt a szíved, s velem jártad az utad.
Őriztem két szemed, vigyáztam szívedre a Petőfi híd mentén.
Arra járt a hatos, nagy sárga villamos, halkan dúdolt egy mesét.
A Rákóczi hídnál az ajkaid láttán megnyugtatott a remény.
Szólt egy édes dallam, ringatózva s halkan csókolta az esti fényt.
A Deák híd alatt hömpölygő kék Duna a hullámokkal zenélt.
Bámultam az ajkad, simogattam hajad, s lángra gyúlt a szenvedély.
Néztük a nagy folyót, rajta egy kishajót, mely álmában megpihent.
Szárnyaltunk az égen, s lelkünkkel a fényben két kismadár repdesett.
Visszanéztünk nyomban, az éj tüze lobbant, s szikrákat szórt Budapest.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.