Slissz-slassz, huss és zutty!
Hűvös magtár sarkában,
kis egérke boldogan éldegélt,
Ám a lusta Cica-mica
egyszer mancsa közé kapta őt!
Slissz-slassz! – ugrott a macska,
megragadta, felkapta,
S a tágas, nagy nappaliba
Upsz! – már be is hurcolta.
REFRÉN:
Puff és paff, huss és zutty,
Kisegérke, hazafuss!
Szaladjon a lábad, pörögjön a kerék,
Hazavárja anyukáját négy picinyke egér.
Kis egérke úgy megijedt,
remegett a füle, farka,
Könnycsepp ült a pici szemén,
otthonát vajon látja-e még?
Várja a magtárban négy kölyke,
sötétedik az este,
Ki ad nekik tejet a
puha, meleg fészekbe?
Könyörög a kisegérke:
„Engedj vissza, Cica-mica!
Sírnak a gyerekek, mennék
a fióklakásba vissza.”
REFRÉN:
Puff és paff, huss és zutty,
Kisegérke, hazafuss!
Szaladjon a lábad, pörögjön a kerék,
Hazavárja anyukáját négy picinyke egér.
De a macska meg sem moccant,
fél szemével méregette,
Pofon-piff és pofon-paff! – az
egeret csak görgette.
Cica-mica nem volt éhes,
a pocakja tele volt,
Fényes, tiszta, puha bundáján
nem szerette, ha van ott folt.
Gondolta a macska-ész:
„Ha ezt most itt megölöm,
mosakodhatok, tudom!
Csupa maszat lesz a szőröm.”
„Na jól van, fuss!” – szólt a cica,
„Eredj haza a kölkökhöz!”
Az egérke meg indult volna,
hisz megszületett a paktum,
az egyessség megkötött.
REFRÉN:
Puff és paff, huss és zutty,
Kisegérke, hazafuss!
Szaladjon a lábad, pörögjön a kerék,
Hazavárja anyukáját négy picinyke egér.
De a házban a gazdasszony
Uííí-Áííí-visít! – felkiáltott,
Mikor a szoba közepén
egy kisegeret látott!
Zutty! – elkapta a farkincáját,
s nem teketóriázott,
Huss! – a kertbe dobta ki
a nyitott ablakon által,
ám négy lábbal érkezett a földre,
nem messze a diófától.
Úgy futott a kisegér a
magtár felé, mint a szél,
Négy pici lába úgy pörgött,
mint egy gyors biciklikerék!
Hopsz! – ugrott be a fészekbe,
átölelte kölykeit,
Nem maradtak árván ma, sőt,
ünnepeltek ott estig!
REFRÉN:
Puff és paff, huss és zutty,
Kisegérke, hazafuss!
Szaladjon a lábad, pörögjön a kerék,
Hazavárja anyukáját négy picinyke egér.
Budapest, 2026. június 2.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.