Te voltál a költő, ki versét szavalta
erővel, hévvel. Mind ámult, aki hallotta.
Egód már rég levetkőzted, álltál csak pőrén.
Elmerengtél: az emberiség mért él dőrén?
Nemcsak saját fejére hozva pusztulást.
Aztán hátadra borult fekete palást.
Az életműved ezzel befejezett lett.
Sok kifejező festményed született.
Sajátos technikával dolgoztál rajtuk.
Megmutatják összetett emberi sorsunk.
Figyelmeztettél a szörnyűséges végre.
Emelted szemed a magasztos égre.
Mindig elmerengve sétáltál az utcán.
Mikor találkoztunk, biccentettél sután.
Esszéiddel bölcsen tanítottál, neveltél.
Híres elődeid előtt tisztelegtél.
Bár eltávoztál a véges végtelenbe,
Műveid maradnak az örök jelenben.
Author: Horváth Zita
Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.