Szabad szárnyak

Szabad szárnyak

 

Kalitka – rácson koppan bennem

sok elnémított, régi dal,

bezárva él a szívem csendben,

s a lelkem egyre szárnyra kap…

 

Mint párás égben fehér galamb,

köröznék fenn a fény felett,

kaland hív minden messzi tájban,

hol új nap csókol új eget…

 

Megfullad bennem a mozdulatlan

napok nehéz, szürke pora,

engedd, hogy egyszer szélbe dobjam

magam az égbolt útjaira…

 

Bennem még sok vágy lobog,

hamu alatt őrzött tüzek,

s míg kalitkák közt némán élek

…nem is élek… attól félek…

 

S ha visszahív majd két karod,

hazatalálok csendesen,

de hadd legyek most végre szabad,

szálljak tovább a végtelenbe…

Elekes Tímea Izabella
Author: Elekes Tímea Izabella

Elekes Tímea Izabella vagyok, író, költő és blogger. Írásaim középpontjában leggyakrabban az emberi lélek, az érzelmek, az önismeret, a természet és az elfogadás témái állnak. Különösen fontos számomra az autizmus világának hiteles és érzékeny bemutatása, hiszen autista kisfiú édesanyjaként ezt a mindennapokban is megélem. Verseim, novelláim és riportjaim több helyen megjelentek már: antológiákban, magazinokban, online irodalmi felületeken, valamint korábban újságokban is publikáltam. Több önálló verseskötetem jelent meg az elmúlt évek során, legutóbb pedig „A Csend Hangjai – Zénó meséje” című mesekönyvem látott napvilágot, amely az elfogadás és megértés üzenetét szeretné közelebb vinni az olvasókhoz. Hivatalos weboldalam: izamuvek.hu

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Statiszta

Nem vártam csodát. Nem vártam világot rengető vallomást, s nem vártam, hogy az első szóra a nyakamba borulj. Nem vártam könnyes szemű, remegő pillákat. De

Teljes bejegyzés »

Álmok közt az éj

Alszik már az éj, s alszik vele a szerelem. Alszik most a vágy, én is alszok, mert nem vagy itt velem. Közénk áll az álom,

Teljes bejegyzés »

Játék

S lassan eltelnek az évek, egy játék véget ér, nincs már több lépés, s nincs többé újra kezdés. Nem keresed már a hibákat, és nem

Teljes bejegyzés »

Mozdulat

Már rég nem vagyok önmagam. Két dologra vágyom csupán. Egy kis nyugalomra, s rád, hogy át karolj. Vágyom a csendet. Azt a beszédes csendet, mit

Teljes bejegyzés »

Nyári pipacsok

Elhulltak a nyári pipacsok, szirmaikat szerte fújta a szél, rongyos kopott kis szerelem, felszáradt könnyek közt henyél. Szebb időkre emlékezve, hol kéz a kézben jár,

Teljes bejegyzés »

Tikkad

Bátorodik már a nap, s tüzes izzással önti el a tájat. A hajnali pára cseppek, már a múlté. Mintha teremtve soha nem is lettek, volna.

Teljes bejegyzés »