AKARTAM.
megpróbáltam kapcsolódni
olyan őszintének tűnt minden
és mert a halálra várni ketten
talán könnyebb.
mindenkinek van saját terhe
de biztos nem az élmúlás
gondolata a magányosság
ezer arca.
reggel evvel ébredem
este már meg sem kérdezem
mit akarsz még Istenem
nem elég ez már énnekem.
kevesen maradtak már akkor
velem
mára már nincsen senki
érthető nehéz ezt cipelni
és engem olykor el viselni
fárasztó de úgy néz ki
a hálám maradandó
de tévedhetek
nem érdekel senkit sem
bizalom nincsen
szertefoszlott minden kincsem
nézek némán a könny nem gördül ki
az érzés bent ragad némán
homályossá teszi a láthatót
a valóságot szomorúvá.
2026.04.15.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!