Délibáb a tengerparton

 Véletlen volt csupán?! Nem tudom. A szüleimmel nyaralni mentünk, amikor láttam őt!

Minden este kiültünk a kis faházak teraszára és hallgattuk a tenger morajlását, és csodáltuk a Hold visszatükrözését a vízen, ami lágyan végigsimítja! A tengerparti lágy homokban több száz lábnyom rajzolódott ki.

Szüleim jó éjszakát kívánva nyugovóra tértek. Én lassan sétáltam a tengerparton és gyönyörködtem a tájban. Jó érzés volt, ahogy a szél simította végig napbarnított bőrömet. Elgondolkodva néztem magam elé, minden lépésem megfontolva lesütött szemmel, mintha a finom homokszemcséket akarnám megszámolni.

Csend uralkodott és csak a Hold világította meg a tájat, időnként a szelídnek tűnő tenger háborogva, mégis gyengéden nyaldosta a partot, magával sodorva a homokot.

Gondolataim elkalandoztak és még a sirályok hangja sem zökkentett ki.

A távolban egy alakot pillantottam meg. Nem tudtam mi volt. Ahogy feltűnt, úgy el is tűnt! Talán egy délibáb… Nem foglalkoztam vele. Folytattam lassan megfontolt lépteim.

Egy vékony, fehér áttetsző hosszú köntöst viseltem, amit az időnként feltámadó szél testemhez szorított, engedve hogy kirajzolódjon körvonalam!

Felpillantva ismét láttam az alakot, közben azon tűnődtem – hogy nem vettem előbb észre, hiszen már csak pár méter választott el minket!

Egy középmagas férfi volt, aki egy rövidnadrágot viselt, és felső meztelen testén vízcseppek csillogtak, haját a szél összekócolta. Arcát a holdfény világította meg, de semmit nem tudtam leolvasni róla! Vajon ő volt a délibáb amit láttam?!

Amíg magamban morfondíroztam, Ő egész közel ért hozzám, talán köszönt is…

Átlagosnak véltem, de amikor már egész közel volt, a két szempár magával ragadott! Mélyfekete szempár volt, amely melegséget sugárzott. Kis idő eltelt, amíg felfogtam, mi is történik valójában, talán a tenger látványa, és az egzotikus táj váltotta ki ezt…

Szeme igézően hatott rám. Mélyen a szemembe nézett, és nekem egy örökkévalóságnak tűnt, pedig csak pár perc lehetett mindössze. Mire észbe kaptam, csak azt láttam, hogy távolodik!

Nagyot sóhajtottam, a tenger morajlása és a sirályok látványa most visszazökkentett a valóságba. Visszafordultam, de már eltűnt a fekete szempár.

Lassan elindultam vissza a kis faházakhoz, ahová csak a csillagok kísértek és a lágy szellő.

Sokat tűnődtem azóta is hogy ez valóság volt, vagy csak egy délibáb…?!