5.rész
Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam a mi régi Petrovics barátunkkal.
- Sándorom! Hová-hová? Ne siess! Beszéljük meg így gyalogosan, egy kicsit veled tartok.
- Gyere cimborám, amúgy meg éppen a Pilvaxba tartok. megbeszéltem a fiúkkal, hogy tartunk egy röpke találkozót. Tudod kivel mi történt, ilyesmi…de csak szolidan, estebédre már otthon leszünk.
- Esemény van, gyorsan elmondom. Képzeld az új miniszterelnök találkozott az amerikai elnökkel és..
- Ezt tudom! James Knox Polk.
- Dehogy! Már Trump az elnökük. Szóval volt ez a NATO csúcstalákozó Törökországban és ott találkoztak. Kezet fogtak, ölelkeztek, beszélgettek, aztán mindenki ment a maga dolgára..
- Mutasd! Abban az ördögi masinádban, amit a múltkor vettél ki a zsebedből biztos láthatom én is végre. A szabadság országának elnöke és a szabad magyar miniszterelnök…hát mi kell még édes hazám!!
- Sándorom! Le kell, csitítsalak, mert nincs se fotó, se mozgókép, de..
- De?
- El kell hinned, hiszen ezt ő maga mondta.
- Ez a Tramp elnök?
- Nem, nem. A mi miniszterelnökünk.
- Aaaaa….értem…és mit mondott még? Szeretnék valami nagy hírrel megjelenni a Pilvaxba, hogy még Móromnak is leessen az álla, mekkora nagy ember a magyar! Mégis, miért a török szultánnál találkoztak, ősi ellenség, nem értem.
- Figyelj! Nincs már szultán, a törökök a barátaink és már nekik is elnökük van. Ott Ankarában volt a találkozó a török elnök 1001, vagy ki tudja hány szobás palotájába.
- Mesélj még…méghogy nem szultán. Abdul-Medzsid szultánnak sem volt ekkora palotája. Fura egy világ, amiről mesélsz, amennyire friss és új voltam anno, mondhatni forradalmi, olyan óóónak érzem most magam. Biztos, hogy ezt akartuk, ezért adtuk a vérünk, a lelkünk.
- Nem hiába! Csodás ország vagyunk itt Európa közepén…és mióta nincs ez a patás ördög, minden nap egy új csoda, minden jó lett hirtelen, mindenki ragyog és büszke, hogy itt él és európai. Az összes dolgot megváltoztatják jóra. Mert itt eddig maga volt a pokol, csak ténferegtünk céltalan, de eljött hozzánk a boldogság…és ehhez nem kell a múlt sara, nem kell köztársasági elnök- régi-, de hát neked mondjam? Forradalom van újra, akasztják a királyokat.
- ÓÓÓÓ Istenem, de boldog is vagyok! No, szia, barátom, ezt sebtiben elmondom a többeknek, hagy essen le Mór szakálla…
folyt.köv.
Author: Petes H. László
Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.