Rózsa Iván: Az emberek és az igazság

Rózsa Iván: Az emberek és az igazság

Az emberek félnek az igazságtól. Az igazság mellett kiállni: ugyanis veszélyes. Úgy látszik, hogy az ige hirdetése is hatástalannak bizonyult. Nem az igazságot kellene tehát terjeszteni, hanem azt, amit az emberek eleve hallani szeretnének?!

Budakalász, 2026. július 3.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Ha eltűnik

Már nem álmodom, fáradt, hamis hang csak a nyár. A disszonancia útvesztőjében egy verőér lüktet. Figyelem erővel, ha eltűnik, én is elveszek. Author: Veress Zita

Teljes bejegyzés »

Egy igaz ember

Általánosan ismert írásos emlékeink közül a Bibliában szerepel először a bűn nélkül való, igaz ember fogalma; ha Ábrahám talált volna belőlük legalább tízet Szodomában, az

Teljes bejegyzés »

Reggel

Pókhálón keresztül köszönt a hajnal, rigó rikolt a reggelbe robajjal. Pár óra álom, s benne az együttlét, átölelve egymást, s vele az örökkét.   Míg

Teljes bejegyzés »

A Múzeumkertben

Március vége volt, erre tisztán emlékszem. Az a különös, lebegő délutáni csend ült a Múzeumkerten, amelyet csak a tavasz tud hozni: már nem a tél

Teljes bejegyzés »