Tokaj úgy telepszik a Tisza és a Bodrog összeboruló hullámai közé, mint egy öreg, mosolygós öregúr a kocsmapult mellé, aki mindent látott már, és semmin sem lepődik meg igazán. Itt az emberek nem sietnek: a folyók megtanították őket arra, hogy van idő mindenre: kikötni, leülni, nézni a nyári fények játékát, hallgatni a víz surrogását.
Tokaj csendje olyan, mint egy félig olvasott levél, amelyben az univerzum még nem döntötte el, hogy a következő sor fenyegető vagy megnyugtató lesz. És ebben a harmonikus, idilli, képeslapra kívánkozó tájban ott csörgedezik… a csapvíz, amelyet sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az itteniek megtanultak együtt élni a természettel. Nem a Bodroggal, meg a hegyekkel, meg a szőlővel – hanem a csapvízzel. A csapvíz lett az igazi természet. Változékony, kiismerhetetlen, szeszélyes. Az ember reggel felébred, és elgondolkodik:
„Ma is megkockáztassam?”
Olykor a víz áttetsző és ártalmatlan, és az ember szinte meghatódik a ritka pillanattól:
„Ma még nem ölt meg senkit.”
De van, amikor zavaros, barnás, vagy olyan különös illatot hordoz, mintha a vízmű dolgozói előző éjjel valami részeg fogadást kötöttek volna, hogy ki tud büdösebb vizet csinálni.
És vannak azok a napok, amikor a víz nem csörgedez, nem folyik – hanem előad.
Sistereg, bugyog, feltör, mint egy rosszkedvű, nyugtalan szellem, amelyet véletlenül a vezetékek közé zártak a hetvenes években, és még ma is keresi a kijáratot.
Minden városnak vannak traumái.
Sokan a bornapokra, az áradásokra, az országúti ünnepnapi dugókra gondolnak, de a helyiek tudják, hogy egyik sem fogható ahhoz a naphoz, amikor a vízmű „fertőtlenített”.
Fertőtlenített…
Olyan jóindulatú, ártatlan szó. Olyasmi, amit egy gondoskodó anya mond:
„Most csak lefertőtlenítem a kis kezed, drágám.”
Tokajban viszont azt jelenti: „Tartsd a ruháidat távol tőlünk, kedves lakosság, mert a következő mosásnál elbúcsúzhatsz tőlük.”
Nálunk a vízcsap megnyitása szertartás. A víz nálunk mindig tartogat valami meglepetést. Először füllel hallgatod: bugyog-e? Sziszeg-e? Hördül-e, mint egy démon? Ha gyanús, csapod vissza a csapot. A csap megnyitása teljes figyelmet igényel. Vízcsapot nyitni olyan, mint bombát hatástalanítani: – csak lassan, csak finoman.
Ha bugyog – baj.
Ha sziszeg – nagy baj.
Ha csendes – na, akkor menj innen!
Ha túl csendes, akkor még gyanúsabb.
Nálunk a csapvíz néha: kristálytiszta, néha enyhén fehéres, néha sárga, néha zavaros, néha olyan, mint egy akvárium… amiről három éve megfeledkeztek.
A helyi összeesküvés-hívők szerint a vízmű valójában kísérletezik. Van, aki szerint a víz színe az aktuális vezető hangulatát tükrözi: Sárga? Mérges volt az igazgató.
– Fehér? Valaki túltöltötte a klórt.
– Zöldes? Pista valamit beleejtett.
– Tiszta? „Na jó, most már tényleg valami baj van.”
Mert amit soha nem mondhatsz: „Ma jó lesz.” „Ma tiszta.”
Itt sosem tiszta. Csak épp ma nem olyan problémás.
Ha valaki elköltözik innen, és megkóstolja a normális városi csapvizet, az első reakciója mindig ugyanaz:
„Ez… ez mi? Miért nincs íze? Miért nem marja a nyelvemet? Ez… ez… IHATATLAN!”
A tokaji ember csak leül, felnéz az égre, és halkan azt mondja:
„Ezeknek fogalmuk sincs, mi az Élet.”
Úgy hallottam – persze, lehet, hogy csak szóbeszéd – a normális világban:
– Tisztelt lakosság, holnap klóros fertőtlenítés, ne használják a vizet!
vagy még e-mailt is küldenek… esetleg sms-t:
„Tájékoztatjuk Önöket, hogy ma fertőtlenítés lesz. Vízhasználat TILOS!”
Nálunk meg: „Á, majd észreveszik…”
… és persze, hogy észreveszi az ember, amikor a fekete farmer egy mosás alatt barna, világosított őszi kollekcióvá változik.
A tömény hypós incidens bekerült a városi mitológiába.
A fekete farmer történetét már az óvodában tanítják:
„És gyerekek, így született meg a tokaji barna farmer divat.”
Ott, a normális világban, ez nem fertőtlenítés, hanem kémiai támadás a textilipar ellen. Ez már nem is közműhiba, ez posztapokaliptikus háztartási horror lenne.
Nálunk csak: „Fertőtlenítés – Tokaj Edition”. Hypó töményen? Hát persze…
A vízmű dolgozói pedig egymással suttoghatták:
– Pista, szerinted észreveszik?
– Á, ugyan, ki a fene mos ilyenkor…?
– Jó lesz ez! Mi baj lehet?
Aztán, amikor másnap a boltba menet látja a morcos embereket:
„Upsz, a fél város fakó ruhákban jár…”
Én, a vadonatúj, szénfeketéből lett őzbarna farmernadrágban.
Amikor bevittem az irodájukba az új divatú farmert, hogy fizessék ki a káromat. A nadrágot is megtarthatják, a vízmű ügyfélszolgálat három alapmódszeréhez folyamodott:
1. Hebegés
2. Habogás
3. Ezt mi így még nem tapasztaltuk… Tudja bizonyítani? (a klasszikus)
A vízműnél persze mindenki tudta, hogy igazam van – csak hát felénk a közműhibát úgy kezelik, mint máshol az időjárást:
„Hát ez van, holnap talán jobb lesz… vagy rosszabb… majd meglátjuk.”
Én jól nevelten, kulturáltan feleltem:
– Kedves ügyintéző, higgadtan szeretném közölni, hogy anyátok sírva menekült volna a világból, ha ezt a vizet issza!
Ez az a fajta kommunikáció, amit a vízügynél szakmai elismeréssel díjaznak. Mert sem az Istent, sem szexuális cselekedetre való felhívást nem tartalmazott.
Megkaptam az „Év Fogyasztói Visszajelzése” díjat. Inkább a farmert fizették volna ki.
Nálunk a víz nem mérgező… annyira, mintha tisztán innád a hypót. A klórszag nem veszélyes – legalábbis nem annyira, mint a bizalom – csak undorító, de nem mérgező. A cián is sokkal mérgezőbb. Nálunk a víz már-már gyógyhatású… a sok vegyszertől egész biztos nem marad életben benned egy baktérium vagy vírus sem.
Nálunk a csapvíz mindenhez jó:
– teában megforgatja a lelked,
– kávéban elpusztítja a koffeinmolekulákat,
– önmagában pedig képes „tokaji turbót” idézni (gasztroenterológiai szaknyelv).
Ha már inni kell, akkor előtte imádkozz:
„Uram, ha ez a korty nem visz el, megfogadom, holnaptól ioncseréltet iszok…”
A tokaji turbó (szaknyelven így hívjuk): 5 perces csapvíz-diéta. Nem bonyolult. Engedj a csapból 3 dl hidegvizet, egy húzásra idd meg! Van öt perced, hogy találj egy szabad WC-t.
A külvilág néha azt hiszi, hogy nálunk szokatlanul magas az albinók száma. Nem, Tokajban nem átlag feletti az albinók száma. Csak sokan nem engedhetnek meg maguknak más folyadékot, és a csapvíz lassan mindent fehérít, amit ér. Lassan, finoman árnyalja a lakosságot is. Valaki szürkés lesz, valaki porcelánfényű, valaki olyan fehér, hogy ha napsütés éri, a környék madarai megriadnak a visszaverődő fénytől.
Ha világosabb vagyok az országos átlagnál, nem genetika.
Tokaji vagyok.
A csapvíz ugyanis: fehéríti a ruhát, fehéríti a mosógépet és hosszú távon úgy tűnik, a lakosságot is halvány árnyalatúra fakítja.
Nálunk a víz színe nem állandó. Olyan, mint a hangulatod: kiszámíthatatlan, szabályozhatatlan és gyakran drámaian félreérthető.
Ezért bevezették a hivatalos Csapvíz Pantone-skálát:
1. Tokaji Fehérköd (Pantone T-001)
„Ma csak egy kis klórt kaptatok, ne finnyáskodjatok!”
Nyugodtan mosd el a csap alatt az edényeket, de ne sértődj meg!
Illat: uszodaszag + szolid pánik.
2. Sárgás Béke (Pantone T-012)
A vízmű szerint: „Ez teljesen természetes.”
A lakosság szerint: „Ha ez természetes, akkor igyad!”
3. Bodrog Kékje (Pantone T-017)
Lehet, hogy a víz áttört valami meder alatti csövet.
Lehet, hogy nem.
Nem akarod tudni. Ha a víz kéknek tűnik, mosolyogj, mert ez csak illúzió. Nem lehet kék.
4. Halvány Albinó (Pantone T-023)
A város szignatúrája.
Ettől lesz mindenki tokaji árnyalatú: kicsit fakó, kicsit félénk, kicsit sápadt.
5. Hypólehelet (Pantone T-029)
A mosógép magától elkezd világítani. Ha ittál belőle nem kell fogat mosnod… egy hétig.
6. Teaszűrő Lé (Pantone T-033)
Olyan, mintha egy teafilter sírta volna bele az életét.
Ártalmatlan, de riadt leszel.
7. Bronzos Trutyi (Pantone T-037)
A vízmű hivatalos álláspontja: „Ez csőtiszítás.”
8. Ódon Vasíz (Pantone T-040)
Ettől olyan lesz a reggeli kávé, mint a ’70-es évek szocreál romantikája: keserű, ipari és megmagyarázhatatlan.
9. Tokaji Télapó-Hab (Pantone T-044)
Ha a víz habzik, akkor jó napod lesz, mert legalább tudod, hogy baj van.
10. Hypó Armageddon (Pantone T-050)
A legenda.
Az esemény, amiről minden tokaji csak így beszél:
„Az a nap, amikor a fekete nadrágok világa véget ért…”
Ilonka néni hetvenhat éves, aprócska asszony, aki minden reggel a csaphoz lép, és gondosan megfigyeli a víz színét. Ő a csapvíz Pantone-skála szakértője, a napi kijelentése hivatalos mérésnek számít. Örült, amikor hivatalossá nyilvánították a mérési eredményeit. Világéletében precízen végezte a feladatát. Még a Kádár alatt, az ÁNTSZ-nél volt minta begyűjtő, rendszerező. Mivel a munkája nem volt különösebben fontos, de az egész életét a Szolgálatnál töltötte el, még nyugdíjba vonulása után is vissza-visszajárt besegíteni, ezért megkapta a Munkaérdemrend alumínium fokozatát, karcolásokkal ékesítve. Sajnos, akkor már Kádár nem osztogatta a kitüntetéseket, ezért a helyi párttitkár adta át neki, az egyik ebédszünetben.
Tokajban soha ne mondd azt, hogy öntsünk tisztavizet a pohárba! Itt ez sértés.
Author: Mandel Imre
Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van. Ez nem művészet, ez trauma fermentálva.