A fekete kecske kincs a sziklák között -Szűcsi és Pata legendája.
Nap ragyog a palóc vidékre zöldell virágzik minden nótaszó,gyerekzsivaj,kutya csahol jószágok zajongnak tiszta èden.
Ám távolban messze porfelhő támad egyre erősödő zaj a lovak patája dobog török szablyák csillannak a napban,cicomás viselet turbánban,Gyöngyöspata várában vitézek aggódva de készen mindenre gyorsan reagálnak.
Gomolygón sűrű fekete füst száll fel magasba ég a szurkos szalma Kecskekőn a hegyen.
Ágyú dörrenés puskák durranása szakítja,tèpi fel a csendet a Pata várában a Várhegyen.
Szűcsiben is zsivaj támad ,jajgató öregek fiúk , lányok karban ülő gyerekek,férfiak, sikoltozó asszonyok gyors gondolatok javakat, jószágot hová tegyenek.
Minden ami érték hová vigyük kire lehetne bízni hogy őrizze a jövendőnek nem legyen ne jusson a töröknek.
Szedik is izgatottan hamarjában értékes ingóságokat, ha akad ékszert is templomból arany kelyhet kegytárgyakat.
Öreg pásztor botján támaszkodva már áll a falu főtéren mellette ügyes hűséges pásztorkutyája tartja össze a kecskenyájat.
Hozzák is sietve adják neki az értékeket szavak néha érthetetlenül csengenek, nincs idő ki magvazni a beszédet,fogja a azzal veti is átal a tarszinyát a vállán kenderzsák is megtelt s hozzá egy puttony is kerül.
Menj siess mondja neki a pap igazítja a reverandagallérját közben izgatot de acélos hangon mondja áldjon és vigyázzon reád az isten keze megremeg,keresztet teszen homlokára, Ördög majd kerül.
Fekete kecske az élen mozdul a nyáj a hegy felé, kaptatnak jószág itt ott harapnak gidak ide -oda cikáznak,kisebb sziklákon ugrálnak de érzik baj van így majdnem szaladnak.
Szűcsi apraja nagyja sebesen szedi a lábát asszonyok gyermekkel ölbe,sírás jajveszékelés, van aki megbotlik felesik másik már nyúl utána segíti fel a Galga patak nádasába borospincék titkos járataiba vagy a kecskekő barlangjaiba rohannak, bújnak kapkodó sietség ruhák szakadnak.
Szomszédos Gyöngyöspatán a várban készül az utolsó órára a lélek, fél remeg de szív erős meghalni készek a nép menekül bújik a pincejárataiba hegyek barlangjába alagútak visszik messze tova a Havas felé,kincsük már a pásztornál fekete kecske oltalma viszi fel a szikla hasadéknak.
A nyáj magasan jár már lassú kövek közt növő bokrokat rágja, szél csendes a nap lustalkodik az égen,közben be ér a törökök portyája, vágtatva jönnek port követ ver fel a lovak patája, hangosan beszélnek még nem tudják , hogy jöttük hiába.
Szűcsi falva Pata mezővárosa palóc házak istállók,óllak üresek templomokat is dúlják árva értéket nem lelnek, fáklyák gyúlnak kezeikben házakba ajtón át tetőre dobva langcsóvát tesznek.Hol vagytok gyaurok? kérdik kiabálva.
Szablyáik markolják csapkodnak,nyargalnak,kiabálnak fel s le élő lelkeket keresnek nézik fent a kecskekőn a kecskenyájat nevetnek mozdulnak tovább gondot vele nem tesznek. Reszkető,nesztelen, sötét pincebarlangok,nádasok, adnak helyet néma rettegő lelkeknek.
Pata vára felé tekint a török arcuk komor most nem megyünk rájuk szól a vezér nem vagyunk hozzá elegen,és dolguk végezetlenül elmennek.
Öreg pásztor a kecskekő mélyen egy sziklahasadékba rejti el a kincseket, hűvös sötét nyirkos hely fény ide már nem ér el sehonnan, néhol éles sziklák, karmok a falból kiállnak. Plafonról is csúcsok lógnak talajban hegyes tűskék,óvatosan járnak,leteszi a tarisznyát,kenderzsákot, és a puttonyt, fúj egyet fekete kecskéjére néz te itt maradsz őrizni ezen értékeket.
Kecske szeme vörösen ég teste mágikusan fel ragyog apró tűz csóvák,szikrák szájában és patái alatt szarva egy pillanatra fellángol.
Mintha szólna nem lesz baj vele,vigyázom míg a Hold váltja éjre a napot ezen a világon.
S azóta is ott lehet valóban a hegy gyomrának rejtekébe mélyen a fekete kecske ott pihen és vigyázz a kincsekre.
S ha valaki túl közelre téved kíváncsiság tovább vinné ha a védőbűbáj kevés lenne akkor mint az Ördög ki felèled a Fekete kecske és a betolakodót messzire elűzze.
2026.09.24.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 22-szeres állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...
