Megyek
Egy óra kattog a málladozó falon,
Mögöttem az út már a semmibe veszett.
Az időt ma még hiába faggatom,
A holnap már megtette a lépéseket.
Keresem a hangot a zajos világban,
Hol megannyi dallam vár ma még.
Fényt akarok a sűrű homályban,
Ahol összeér a föld s a tágas ég.
A horizont szélén egy néma árnyék figyel.
Az idő sötét folyó, partja sincs talán,
Mit szó elhallgat, létem tovább cipel.
S én ott állok a pillanat feszült vonalán,
Megyek! A csend is útnak indít,
A folyó fölött egy híd dereng,
Talán a múltból egy régi dallam szólít,
A lélek kicsit megpihen.
Megyek! Hív a messzeség,
Szívemben is új remény ébred,
Nem elég a föld, ha tágasabb az ég,
Ha a lelkem egy új világot kérhet.
Megyek! Hív a távol s a szívem ég,
A holnapot nem ismerem.
Most hív, vár a messzeség,
Én az utam keresem. 
Author: Thiesz János
Thiesz János vagyok, Kalocsán élek. Szeretem a természetet, amit általában kerékpárral járok. Sok gondolat és írás a természetetjárás közben születik meg. Az irodalom mellett a történelem iránti rajongásom is gyakran visszaköszön az írásaimban.