Rózsa Iván: Apukák és anyukák
Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel stb. A gyermekeik többsége szintén rendes: iskolába jár, tanul, nem verekszik, nem garázda. Ezek szerint az emberek többsége rendes. Miért van az, hogy mégis itt tartunk? Bolygónk népességének elenyésző töredéke birtokolja a vagyon több, mint 95 százalékát. A Föld, az emberiség történelme véres háborúk sorozata: ahol amúgy rendes apukák gyilkoltak önvédelemből szintén rendes apukákat, akiknek szintén azt mondták, hogy a hazájukért harcolnak. És azok, akik ezt szónokolták, persze általában életben maradtak… Ők azok, akik mindent túlélnek, minden rendszerhez alkalmazkodnak, és a maguk módján rendes apukák, akik szintén szeretik a családjukat.
Ha már mindenki ilyen fenemód rendes; akkor miért van végveszélyben a bolygónk?! Mert furcsa vidék ez: béke idején fát, gyermeket nevelnek; háborúban viszont gyilkolásznak az amúgy rendes apukák. Miért dúl itt szerintem évezredek óta a kontraszelekció? Mert szerintem a világot nem is olyan rendes anyukák és apukák vezetik, hanem pszichopaták, akik rendre megpuccsolják, megosztják a társadalmat… Mert nekik hatalmuk van, ha azt egyszer nagy nehezen megszerezték, önként nem „mondanak le” róla. Míg a tényleg rendes anyukáknak és apukáknak nincs, hisz izolált egyedek.
És így a túlélés talán kicsit rossz ösztöne miatt is, nem mernek lázadni, gyávák az igazukért, az igazságért harcolni, mert féltik az egzisztenciájukat; és ha majd felnőnek, így tesznek a gyermekeik is. És még hülyének is tartanak olyan csodabogarakat, akik úgymond lázonganak, ugrabugrálnak. Talán nem is olyan rendesek ők! Inkább ketrecek közt, sémák szerint élő, szürke, álszent nyárspolgárok?
Budakalász, 2026. október 20-21.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...