Suttognak

Suttognak

 

Suttog a gőg a hátam mögött,

Vagy talán a gyűlölet?

Hazugság sző sötét ködöt,

S rám aggatnak bűnöket.

 

Süket leszek, nem kell az üres beszéd,

A magyarázat úgyis mind hiába.

A távolságom lesz a menedék,

S némán figyelek a vak világba.

 

Jóságról zeng és dicséri magát,

Szeretetről beszél, közben rúg egy nagyot,

Mutatja a világnak ártatlan arcát,

S vigyorogva húzza fel az álarcot.

 

Eltűnik a kín, a fájdalom sem éget,

Nem maradt más bent, csupán a néma űr,

Nézem a rideg emberi képet,

S a világom meg sem rezdül.

 

Idővel lassan a mély seb is beheged,

Bár torz a felszín, s rosszul gyógyul az,

Kérges a bőr, de a szív már nem remeg,

A téli fagyra jön új tavasz.

 

Hamvaiból ébred a megégetett lélek,

Béklyót már hiába tartanak felém.

Mert aki egyszer megjárta a poklot,

Szentélyt emel a tiszta csend helyén.

 

 

 

Thiesz János
Author: Thiesz János

Thiesz János vagyok, Kalocsán élek. Szeretem a természetet, amit általában kerékpárral járok. Sok gondolat és írás a természetetjárás közben születik meg. Az irodalom mellett a történelem iránti rajongásom is gyakran visszaköszön az írásaimban.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A lelkem darabjai

Avagy a szerelemhez még mindig értek. Csak a férfiak használati útmutatóját nem találom. Kedves Naplóm! Ma reggel megállapítottam, hogy a szívemnek sürgősen szüksége volna egy

Teljes bejegyzés »

Hét szóban szerelem

Te vagy a reggel első gondolata, az este legszebb, titkos mondata. Pedig megfogadtam, észnél maradok… aztán rám mosolyogtál és tessék, itt vagyok. Téged kereslek száz

Teljes bejegyzés »

Őszi Falevél keringő

Ma reggel táncra hívta a szél az erdő aranyruhás fáit, s egy rozsdavörös falevél elsőként bontotta ki szárnyait.   Utána száz, majd ezernyi társ, sárga,

Teljes bejegyzés »