Sűrű és érzelmekkel terhelt időszak az október vége, november eleje. A Negyed század című vers alámerülés a hiányba, aminek megélése hozzátartozik a teljességhez. Mély levegő…!
NEGYED SZÁZAD
Futnak a homokszemek szüntelen.
Álmaimat kergetik az elmúló percek.
Kezem reszketve markol a semmibe,
Nem találom az elröppent éveket.
Negyed század tűnt el így
És én csak állok, mert nem értem,
Hogy hová lettek a szép napok,
Míg én egy percre félrenéztem.
Lefolyt mindaz a víz a Dunán,
Mit régen oly hűen emlegettek
S most én állok itt, mint egykor anyám;
És kész vagyok hazudni magzat gyermekemnek.
Ó, az a sok víz, ami lefolyt!
Ó, hová vitte az ártatlan napokat?
Időmet hullám habokban ár mosta szét
S most feledve nyugszik, Fekete-tengersír alatt.
…És ha eljön az ősz végi perc,
Mikor virágot visznek Minden-szentnek,
Én megállok némán, mert visszanéznek rám
A sokasodó ismerős kőkeresztek.
Fábián Szilárd
2000.
Author: Fábián Szilárd
Fábián Szilárd vagyok. Szigetváron élek, és ezer szállal kötődöm a városhoz, amely számomra egyszerre otthon, történelmi örökség és közösség. Kulturális szakemberként dolgozom. Gyermekkorom óta írok; első versem 1982-ben született. A hely identitásformáló szellemisége az emberi sorsok iránti érdeklődésemet, szakmai munkámat is meghatározza, Erős hatással van irodalmi alkotásaimra. Dalszerző énekesként is működök, zenekarommal az elmúlt 10 évben két nagylemezt jelentettünk meg az UTOPIA kiadó gondozásában Üdvözlet Szigetvárról és Személyes univerzum címmel. Verseimben és prózai írásaimban elsősorban az emberi kapcsolatok, az idő múlása, az emlékezet és a felejtés kérdései foglalkoztatnak. Szeretem a hétköznapi pillanatokban felfedezni a különöst, a tárgyakban és tájakban az emberi sorsokat. Írásaimban a személyes hangvétel mellett helye van az iróniának, a humornak, a nyelvi játéknak és a kísérletezésnek is. Számomra az írás a figyelem egyik formája: kísérlet arra, hogy rámutassak a hétköznapok észrevétlen tárgyaira és megőrizzem mindazt, ami egyébként könnyen nyomtalanul múlna el.
