Szabadok voltunk, mezítlábasok…
Nyaranta boldogan rúgtuk a port.
Jobb napokon friss cipóból kaptunk porciót,
de leginkább szétosztottuk, kinek mije volt.
A hirtelen zápor minket nem zavart,
ázott a bőrünk a kisnadrág alatt.
Bujkáltunk, kacagtunk, és nem érdekelt,
ha a réten a talpunkba tüske ment.
Lapulevél volt a vándorkalapunk,
reggeltől estig tartott a kalandunk.
Mindenki ismert minket és ránk köszönt,
ha csentük a szőlőt az alvó csősz mögött.
Gyűjtöttünk mindent, ami értékes volt és fontos,
érdekelt, hogy a kis béka miért zöld, s mért foltos.
A fák alatt, hol délben egy kicsikét hűs volt,
csutkababákkal karöltve rögtönöztünk műsort.
Néha összevesztünk, de mindig akadt egy bíró,
és mindig volt közöttünk egy gyenge lelkű, síró.
Észrevétlenül is tanított az élet,
vereségek árán kaptunk jó leckéket.
Bicajoztunk, váz alatt tekerve,
az árkon át, akinek volt mersze.
Maszatos arcunkon a Nap nyomot hagyott,
későn értünk haza, már esti harang szólt.
A nyár mindig gyorsan, lepkeként röppent el.
Bandáztunk, nem hittük, hogy másképp lesz egyszer.
Felnőttünk, az emlékeink egymásra rakódtak…
Egyszer csak vége lett a szép gyerekkornak.
Most itt ülök – elmerengve – a kertben, egy padon,
és a múlt albumát lassacskán becsukom.
2026. 08. 08.
Author: Pete Margit
Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012 -ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám - Napsoroló mondóka -. Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni...
