đŸ”đŸŒž Ichigo Ichie – Az egyszeri pillanat mƱvĂ©szete

🌾 Ichigo Ichie A japĂĄn kifejezĂ©s:
(䞀期䞀䌚) szĂł szerint nagyjĂĄbĂłl „egy Ă©let, egy talĂĄlkozĂĄs”, Ă©s arra emlĂ©keztet, hogy minden egyĂŒtt töltött alkalom megismĂ©telhetetlen.
KĂ©pzelj most el egy aprĂł japĂĄn teahĂĄzat, valahol KiotĂł egyik csendes kertjĂ©ben. Odakint az Ƒszi szĂ©l vörös juharleveleket sodor a keskeny kƑösvĂ©nyre. A kert sarkĂĄban bambusz hajladozik, a mohapĂĄrnĂĄk között aprĂł vĂ­zcseppek csillognak, Ă©s a tĂĄvolbĂłl egy templom harangjĂĄnak mĂ©ly hangja Ă©rkezik.
A teahĂĄzban nĂ©hĂĄny vendĂ©g ĂŒl. A helyisĂ©g egyszerƱ. A tatamival borĂ­tott padlĂłn alacsony fĂ©nyek jĂĄtszanak, a falfĂŒlkĂ©ben egyetlen virĂĄgĂĄg ĂĄll. Nincs semmi fölösleges.
A hĂĄzigazda lassĂș, gondosan begyakorolt mozdulatokkal kĂ©szĂ­ti a teĂĄt. Megemeli a bambusz merƑkanalat. ForrĂł vizet önt a csĂ©szĂ©be. A matcha finom, zöld porĂĄt bambusz habverƑvel keveri selymesre.
A vendégek figyelnek.
A csĂ©sze melege ĂĄtjĂĄrja a tenyerĂŒket.
Odakint egy levél puhån a földre hull.
És ebben az egyszerƱ jelenetben ott rejtƑzik a japĂĄn kultĂșra egyik legszebb gondolata:
䞀期䞀䌚 – Ichigo Ichie.
Egy élet. Egy talålkozås.
Egyetlen alkalom, amely pontosan Ă­gy soha többĂ© nem tĂ©r vissza. 🌾
TalĂĄn holnap ugyanazok az emberek ĂŒlnek majd ugyanebben a teahĂĄzban.
UgyanabbĂłl a csĂ©szĂ©bƑl isznak. Ugyanaz a hĂĄzigazda kĂ©szĂ­ti el a teĂĄt.
De a holnapi talĂĄlkozĂĄs mĂĄr mĂĄs lesz.
A fĂ©ny mĂĄs szögbƑl Ă©rkezik. A kertben Ășjabb levĂ©l hullik le. Valaki örömhĂ­rt hoz. MĂĄsvalaki talĂĄn egy kimondatlan szomorĂșsĂĄgot. És mindannyian egy nappal idƑsebbek lesznek. A tegnapi pillanatot mĂĄr senki sem tudja visszahozni.
EzĂ©rt a japĂĄn teaszertartĂĄs hagyomĂĄnyĂĄban kĂŒlönös jelentƑsĂ©ge van annak, hogy a hĂĄzigazda Ă©s vendĂ©gei figyelemmel forduljanak egymĂĄs felĂ©. A talĂĄlkozĂĄs Ă©rtĂ©kĂ©t az adja, hogy most törtĂ©nik.
Ebben az idƑben.
Ezekkel az emberekkel.
Ezzel a megismĂ©telhetetlen Ă©lettel. đŸ”
Amikor elƑször talĂĄlkoztam az Ichigo Ichie gondolatĂĄval, sokĂĄig foglalkoztatott. Mert milyen furcsa is az ember! EgĂ©sz Ă©letĂ©ben gyƱjtöget.
FĂ©nykĂ©peket, emlĂ©keket, tĂĄrgyakat, terveket. Elteszi a szĂ©p ruhĂĄt egy kĂŒlönleges alkalomra. Ɛrizgeti a drĂĄga porcelĂĄncsĂ©szĂ©t a vitrinben. Halogatja a kirĂĄndulĂĄst, mert most tĂșl sok a munka. Azt mondja a barĂĄtjĂĄnak:
– Majd egyszer talĂĄlkozunk, amikor több idƑnk lesz.
Az édesanyjånak:
– Most sietek, majd este felhívlak.
A gyermekének:
– VĂĄrj egy kicsit, mindjĂĄrt vĂ©gzek!
És közben az Ă©let szĂ©p csendesen halad tovĂĄbb. Nem tĂŒrelmetlenĂŒl. Nem szemrehĂĄnyĂłan. EgyszerƱen csak mĂșlik. A gyermek, aki tegnap mĂ©g a kezĂŒnket kereste az utcĂĄn, ma mĂĄr önĂĄllĂłan indul el.
A szĂŒlƑ, akinek valaha minden kĂ©rdĂ©sĂŒnkre volt vĂĄlasza, egyszer csak tƑlĂŒnk kĂ©r segĂ­tsĂ©get.mA barĂĄt, akivel hajnalig tudtunk beszĂ©lgetni, ma mĂĄr talĂĄn egy mĂĄsik vĂĄrosban Ă©l. Mi pedig nĂ©ha csak Ă©vekkel kĂ©sƑbb Ă©rtjĂŒk meg, milyen kĂŒlönlegesek voltak azok a teljesen hĂ©tköznapi dĂ©lutĂĄnok. ❀
Eszembe jut egy kĂ©p. Egy idƑs asszony ĂŒl a konyhĂĄban. Az asztalon viaszosvĂĄszon terĂ­tƑ, a pĂĄrkĂĄnyon muskĂĄtli, a tƱzhelyen halkan fĂŒtyĂŒl a teĂĄskanna.
Az unokåja låtogatóba érkezik.
– Gyere, kincsem, fƑzök neked egy teĂĄt!
– Jaj, mama, csak tíz percem van!
– Akkor tĂ­z percig leszĂŒnk egyĂŒtt – feleli az asszony.
LeĂŒlnek. A mama elƑveszi a rĂ©gi, virĂĄgmintĂĄs csĂ©szĂ©ket. Az egyiken aprĂł repedĂ©s fut vĂ©gig.
Az unoka mosolyogva megkérdezi:
– Mama, miĂ©rt nem dobod mĂĄr ki ezt a csĂ©szĂ©t?
– Mert ebbƑl ittĂĄl elƑször teĂĄt, amikor mĂ©g alig Ă©rted fel az asztalt.
Az unoka elneveti magĂĄt.
– Erre is emlĂ©kszel?
– HĂĄt persze! Olyan sok cukrot kĂ©rtĂ©l bele, hogy a kanĂĄl is majdnem megĂĄllt benne!
Nevetnek. AztĂĄn beszĂ©lgetnek. Semmi rendkĂ­vĂŒli nem törtĂ©nik. A mama megkĂ©rdezi, rendesen eszik-e. Az unoka elmesĂ©li, milyen nehĂ©z hete volt.
Az asszony nĂ©ha közbeszĂłl, nĂ©ha csak hallgatja. TĂ­z perc helyett vĂ©gĂŒl fĂ©l Ăłra telik el. Amikor az unoka indulni kĂ©szĂŒl, a mama mĂ©g utĂĄna szĂłl:
– Vigyázz magadra, kincsem!
Ugyanaz a mondat, amelyet mår ezerszer hallott. Mégis minden alkalommal måsként hangzik.
Mert minden kimondott szeretetteljes mondat egy Ășjabb lehetƑsĂ©g arra, hogy valaki Ă©rezze: – fontos nekĂŒnk.🌾
Az Ichigo Ichie szĂĄmomra Ă©ppen ezĂ©rt olyan kĂŒlönleges. Mert nem kĂ­vĂĄn tƑlĂŒnk lehetetlent. Nem kell hozzĂĄ elutaznunk JapĂĄnba. Nem szĂŒksĂ©ges megtanulnunk a teaszertartĂĄs valamennyi mozdulatĂĄt. Nem kell tökĂ©letesen berendeznĂŒnk az Ă©letĂŒnket. ElĂ©g, ha nĂ©ha valĂłban jelen vagyunk abban, amit Ă©ppen ĂĄtĂ©lĂŒnk.
Amikor reggel kĂĄvĂ©t kĂ©szĂ­tĂŒnk, Ă©s az elsƑ korty elƑtt kinĂ©zĂŒnk az ablakon.
Amikor a buszon valaki rånk mosolyog, és mi visszamosolygunk. Amikor egy kisgyermek lelkesen mesél valamit, amit mi mår régen tudunk, de szåmåra aznap fedezte fel a vilåg.
Amikor egy barĂĄtunk telefonĂĄl, Ă©s a hangjĂĄbĂłl megĂ©rezzĂŒk, hogy ezĂșttal nem tanĂĄcsra, csupĂĄn figyelemre van szĂŒksĂ©ge. Amikor egy Ƒszi tĂșrĂĄn megĂĄllunk az erdƑ közepĂ©n. A bakancsunk alatt roppannak a levelek.
A fĂĄk között ferdĂ©n Ă©rkezik a dĂ©lutĂĄni napsĂŒtĂ©s. Valahol harkĂĄly kopogtatja a törzset.
És nĂ©hĂĄny mĂĄsodpercig nem gondolunk arra, hĂĄny kilomĂ©ter van mĂ©g hĂĄtra. Csak nĂ©zzĂŒk a tĂĄjat. Mert tudjuk, hogy ezt a fĂ©nyt, ezt a csendet, ezt az oktĂłberi dĂ©lutĂĄnt pontosan ugyanĂ­gy mĂĄr soha többĂ© nem lĂĄthatjuk. 🍁
Persze az élet nem mindig kínål gyönyörƱ pillanatokat. Vannak nehéz reggelek. Fåradt esték. Csalódåsok.
Olyan napok, amikor legszĂ­vesebben ĂĄtugranĂĄnk nĂ©hĂĄny fejezetet a sajĂĄt törtĂ©netĂŒnkbƑl.
És Ă©n nem hiszem, hogy minden percet boldogan kellene megĂ©lnĂŒnk.
Van, amikor a jelen egyszerƱen fåj.
Ilyenkor az Ichigo Ichie szĂĄmomra nem azt jelenti, hogy erƑltetett mosollyal kell elfogadnunk mindent. InkĂĄbb arra emlĂ©keztet, hogy mĂ©g a nehĂ©z napokban is törtĂ©nhet valami, ami figyelmet Ă©rdemel.
Egy vĂĄratlan telefonhĂ­vĂĄs. Egy kedves ĂŒzenet. Valaki, aki Ă©szreveszi, hogy ma csendesebbek vagyunk. Vagy egy pillanat, amikor vĂ©gre sajĂĄt magunknak is megengedjĂŒk a pihenĂ©st. Mert önmagunkkal is csak egyszer Ă©lhetjĂŒk vĂ©gig ezt az Ă©letet.
És nĂ©ha Ă©ppen sajĂĄt magunknak tartozunk azzal, hogy ne rohanjunk el minden Ă©rzĂ©sĂŒnk mellett. ❀
Sokszor gondolkodom azon is, mennyi mindent szeretnĂ©nk ĂșjraĂ©lni. Egy rĂ©gi karĂĄcsonyt. Egy gyermekĂŒnk elsƑ lĂ©pĂ©seit. Egy szerelmes dĂ©lutĂĄnt.
Egy csalĂĄdi ebĂ©det, ahol mĂ©g mindenki ott ĂŒlt az asztal körĂŒl apĂĄval.
Visszamennénk csak egyetlen óråra.
Csak hogy Ășjra hallhassunk egy hangot. MegölelhessĂŒnk valakit.
Vagy elmondhassunk egy mondatot, amely akkor bennĂŒnk maradt. TalĂĄn Ă©ppen ezĂ©rt volna jĂł ma egy kicsit mĂĄskĂ©nt figyelnĂŒnk egymĂĄsra.
Mert a mostani hĂ©tköznapjaink között is lehetnek olyan pillanatok, amelyekre tĂ­z vagy hĂșsz Ă©v mĂșlva szĂ­vesen emlĂ©keznĂ©nk vissza. Csak ezt ma mĂ©g nem tudjuk. Ma mĂ©g termĂ©szetesnek tƱnik, hogy valaki velĂŒnk reggelizik.
Hogy van kit felhĂ­vnunk. Hogy egy ismerƑs hang megkĂ©rdezi:
– HazaĂ©rtĂ©l?
Hogy valaki tudja, hogyan szeretjĂŒk a teĂĄnkat. Pedig ezekbƑl az aprĂł jelenetekbƑl Ă©pĂŒl fel az Ă©letĂŒnk legszemĂ©lyesebb törtĂ©nete.
đŸ”đŸŒž KĂ©pzeletben visszatĂ©rek a kiotĂłi teahĂĄzba.
A vendĂ©gek lassan kiĂŒrĂ­tik a csĂ©szĂ©jĂŒket. A hĂĄzigazda meghajol.
Odakint tovåbb hullanak a juharlevelek. A talålkozås véget ér.
Talån mindannyian visszatérnek majd måskor.
TalĂĄn soha többĂ© nem ĂŒlnek egyĂŒtt ebben a kis helyisĂ©gben. Ezt senki sem tudhatja. De az aznapi talĂĄlkozĂĄs megtörtĂ©nt. Volt idejĂŒk egymĂĄsra.
Figyeltek a mozdulatokra, a csĂ©szĂ©re, a csendekre Ă©s a jelen lĂ©vƑ emberekre.
És ez önmagĂĄban Ă©rtĂ©k.
Ahogyan Ă©rtĂ©k lehet a mi Ă©letĂŒnkben is egy közösen elfogyasztott reggeli. Egy sĂ©ta. Egy beszĂ©lgetĂ©s. Egy ölelĂ©s, amelyet nem siettetĂŒnk. Vagy egy egyszerƱ hĂ©tfƑ este, amikor vĂ©gre letesszĂŒk a telefont, Ă©s meghallgatjuk egymĂĄst.
Mert nem tudhatjuk, melyik hĂ©tköznapi pillanatunkbĂłl lesz egyszer a legfĂ©ltettebb emlĂ©kĂŒnk. EzĂ©rt ma, ha valaki leĂŒl mellĂ©d, adj neki nĂ©hĂĄny percet a figyelmedbƑl.
Ha szeretsz valakit, mondd el neki. Ha van lehetƑsĂ©ged egy kedves talĂĄlkozĂĄsra, ne halogasd örökkĂ©. És ha egy gyönyörƱ Ƒszi falevĂ©l hullik elĂ©d, nĂ©ha ĂĄllj meg egy pillanatra. NĂ©zd meg. Lehet, hogy holnap is lesznek falevelek. De ez az egy, amelyik most a lĂĄbad elĂ© Ă©rkezett, mĂĄr soha többĂ© nem hullik le ugyanĂ­gy.
Ichigo Ichie.
Egy élet. Egy talålkozås.
Egy pillanat, amelyet nem kell tökĂ©letessĂ© tennĂŒnk ahhoz, hogy Ă©rtĂ©kes legyen. ElĂ©g, ha valĂłban ott vagyunk benne. ❀
KĂ­ra Althea
Author: KĂ­ra Althea

KĂ­ra Althea (Körmendi KlĂĄra) vagyok, Ă­rĂł Ă©s mesemondĂł. Öt gyermekes Ă©desanya. ÍrĂĄsaimban a lĂ­rai hangvĂ©tel, a szeretetteljes tanĂ­tĂĄs Ă©s a lĂ©lek Ă©rintĂ©se kapnak hangsĂșlyt. MesĂ©imben Ă©s novellĂĄimban egyszerre szĂłlĂ­tom meg a gyerekeket Ă©s a felnƑtteket, hiszen hiszem, hogy a törtĂ©netek minden Ă©letkorban gyĂłgyĂ­tĂł erejƱek lehetnek. FƑbb tanmesĂ©im közĂ© tartozik – A RĂ©t mesĂ©i sorozat „MĂ©zike mesĂ©i”, amely kicsiknek Ă©s nagyoknak tanĂ­t az Ă©rzelmekrƑl, az elfogadĂĄsrĂłl Ă©s az elengedĂ©srƑl; a „Love Story” ciklus, amely a szerelem sebezhetƑsĂ©gĂ©t, szĂ©psĂ©gĂ©t Ă©s ĂĄrnyoldalait dolgozza fel lĂ­rai prĂłzĂĄban; valamint a „Lelki Ăștravaló” sorozat, amely elcsendesĂ­tƑ, szelĂ­d gondolatokkal kĂ­sĂ©ri az olvasĂłt a mindennapokban. ÍrĂĄsaim rendszeresen jelennek meg irodalmi pĂĄlyĂĄzatokon, antolĂłgiĂĄkban, online felĂŒleteken, Ă©s több kötet is kĂ©szĂŒlƑben van. CĂ©lom, hogy törtĂ©neteimmel hidat Ă©pĂ­tsek emberek között: gyerek Ă©s felnƑtt, mĂșlt Ă©s jelen, sebzettsĂ©g Ă©s gyĂłgyulĂĄs között. A mesĂ©imben visszatĂ©rƑ motĂ­vum a termĂ©szet, az ĂĄllatok, a szeretet Ă©s a belsƑ erƑ. Legfontosabbnak azt tartom, hogy az olvasĂł mindig talĂĄljon egy kis fĂ©nyt Ă©s remĂ©nyt a soraimban. Szeretettel Ă­rok az olvasĂłknak.

0
MegosztĂĄs
MegosztĂĄs

Vélemény, hozzåszólås?

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk


A vén diófa

Author: Mary Merriment KörĂŒlbelĂŒl tĂ­z Ă©ve kezdtem el Ă­rni, kezdetben a fiĂłknak, majd kĂ©sƑbb lelki terĂĄpiakĂ©nt. AlkotĂĄs közben szeretem szabadjĂĄra engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

🍂 November vagyok

November vagyok. A csendes Ƒsz gyermeke. A ködbe burkolt hajnal, amely a mĂșlt ĂĄrnyait mossa le a hĂĄztetƑkrƑl. Nem sietek. Csak leĂŒlök a vilĂĄg szĂ©lĂ©re,

Teljes bejegyzés »