Húzd meg ereszd meg 2

Húzd meg, ereszd meg

Gyermekkorom eseményei közé tartozott
a húzd meg, ereszd meg közösségi játék
Az elmúlt évszázadok küzdelmei során
gyakran ismétlődött az éltünk folyamán
játsszák , hogy a háborúnak legyen vége
Béke kell a világban, béke kell, világbéke
Húzd meg: szórd bombáidat, önts drónokat
közben hányan halnak meg? élő alig marad,
borítsa csak a harci feleket a halál hidege
Varázsold el az embereket szép mesékkel
ereszd meg: s kompenzáld feladott területekkel
Vajon meddig fog eltartani ez a furcsa huzavona
mikor fog végre megérkezni az ember nyugalma
Ó én szegény szellemem, vajon rosz lóra tettem,
mikor ily furcsa bonyodalomba belekeveredtem
Nem sejtettem, hogy az élet súlyos köpenyben jár,
napjaink kérdés megoldása isteni kegyelemre vár
Ha van kiterjedésem, kezek fognak szorítani
s ha van gerjedelmem,kell hogy legyen erjedésem
Nem fog elszakadni két oldal húzta kötélcspomó
kézfogással fog zárulni ez a játéknak tűnő
körbekiáltó ,békét óhajtó szó.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „napjaink kérdés megoldása isteni kegyelemre vár”

    Igen, ez már bizony nem játék. Egyesek nagyon ki akarják robbantani a III. világháborút.

    Pedig milyen jó békében és biztonságban élni!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »

Eljött újra

  Itt van az ősz és szebb, mint eddig valaha, Belepi az erdőt cinegék kacaja. Bukfenceznek a levelek, egymást váltják, Kizárt, hogy ezt valaki ne

Teljes bejegyzés »