Mindjárt a bejáratnál
szembejön egy páva,
Bátran elénk sétál
A farkát kitárva.
Öntelten illeg-billeg,
Tudja, milyen csodás,
De amikor megszólal,
Kitör engem a frász.
A vén melák elefánt
Fúj egy nagyot bőgve,
De bárhogy trombitál,
Senki sem fél tőle.
Csendesebb a farkas
Puhán lép előre,
Mégis mindenki tart
Távolságot tőle.
Egy ketreccel odébb
Róka koma várja,
Mikor jön az ebéd,
Nem vadászik máma.
Vigyázz a zsiráffal,
Mint a bárány, szelíd,
De hosszú nyakával
Kilesi titkaid.
Az állatkert közepén
Ki más sétálna,
Leó, az oroszlán,
Az állatok királya.
Tudatában annak, hogy ő milyen fontos,
Peckesen elballag
A kerítésoszlophoz.
Azért nem olyan jó
Királynak lenni,
Mert ha fog az átok
pokolra kell menni.
Bezzeg a majmokat
mindenki kedveli,
Pedig csak makognak,
Nincs értelme semmi.
A lombokon szálldogál
Rossz madár, jó madár.
Zsivány szarka, harkály,
Fecsegő papagáj.
Szép szemű az alpakka,
De vigyázz nagyon vele,
Csücsörít ajkával,
Szemedbe köp vele.
Legújabb szerzemény
A fehér cápa,
Erőszakos, kemény,
Az akvárium sztárja.
Odébb a medencében
Ugrálnak a fókák,
Fényes edényekben
A halakat hozzák.
Dobja a szép leány,
Elkapja a fóka.
Sok ember lejár
Ez attrakcióra.
Mire a zooparknak
a végére értem,
Az én kis lábamra
Tyúkszem nőtt szépen.
Elmerengtem legott
a parkolóba érve,
Hogy én, a nagy bolond
még fizettem is érte.
Author: Kertész Vali
Kertész Vali vagyok 64 éves és kezdő író. Két ével ezelőtt jelent meg első novellám, a Kendvenc ételem története című antológiában Búcsú címmel. Azóta két újabb novellám és két versem jelent meg, valamint három megzenésített versem, és egy kisregényem Végzetes vasárnap címmel. Eddig a családdal, az anyagiak előteremtésével voltam elfoglalva, most végre eljutottam az önmegvalósításhoz. Remélem, maradt még rá időm. Nem fantázialényekkel, hanem valódi hús-vér emberekkel foglalkozom, szereplőim akár lehetnének a szomszédaim vagy a barátaim is, de természetesen kitalált személyek. A mában, vagy a közelmúltban élnek. Mégis érdekesek lehetnek az olvasó számára. Szándékaim szerint van bennük valami, ami az átlagtól eltérő, a történetük általában keserédes.
Egy válasz
„Az én kis lábamra
Tyúkszem nőtt szépen.
Elmerengtem legott
a parkolóba érve,
Hogy én, a nagy bolond
még fizettem is érte.”
Jót derültem a befejező sorokon.
Szeretettel: Rita