Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt el, és a betegeskedő Lajos egy ideje már készült arra, hogy újra lássa élete szerelmét. Egyetlen fia, Péter, és jegyese, Edina. Csak ők ketten voltak mellette, és várták az elkerülhetetlent. Lajos még egyszer megszorította fia kezét, és mondhatott volna bármit. Szeretlek, fiam, szeretlek benneteket! Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra! De ő még egyszer, utoljára megszorította fia kezét, és gyengülő hangon így szólt: „A kert, fiam, a kert!” Majd örökre lehunyta a szemét.
Péter világéletében tárgyilagosan gondolkodó ember volt. Döntéseit tényekre alapozva hozta meg, érzelmei ritkán befolyásolták. Mindig képes volt meglátni a lényeget, különbséget tenni fontos és nem fontos között. Sokszor talán túlságosan is leegyszerűsített mindent. Talán emiatt gondolta úgy, hogy édesapja egyszer hozott jó döntést életében, és egyszer rosszat. Édesapjának sokszor kellett döntéseket hoznia, sokszor fontos döntéseket is, de a dolgokat leegyszerűsítő életfilozófiája miatt Péter érdemben csak kettőt tartott nyilván.
Lajos jó döntése a telkük és a házuk volt. A döntés, hogy fiatal házasemberként a faluban telepedett le. Pedig bőven akadt bizonytalansági tényező is. Annak idején a környéken nem voltak ugyan drágák a telkek, és viszonylag sok is volt a gazdára váró parcella, de gépészmérnökként csak a falutól távol kapott munkát. Kocsijuk nem volt, a közlekedés pedig nem volt az igazi. Hajnalban kelt, és csak késő este ért haza. Felesége egy boltban kezdett el dolgozni. Az építkezés ideje alatt lakniuk kellett valahol. Szerencséjükre egy idős házaspár a faluban nagyon olcsón bérbe adott nekik egy külön bejárattal rendelkező kis lakrészt. Berendezésük alig volt, éppen csak annyi, amennyi az evéshez, az alváshoz és a tisztálkodáshoz kellett. Fáradtak voltak. Az építkezés felemésztette az erejüket, nem is beszélve a rengeteg kétkezi munkáról, ami kellett hozzá. Nagyon lassan haladt minden, de azért haladt. Úgy tervezték, hogy gyermeket akkor vállalnak, ha már kész lesz az otthonuk. Így fordulhatott elő, hogy a kis Péterre sokszor a két idős főbérlő vigyázott, akikkel szülei időközben bizalmi viszonyt alakítottak ki. Mert az ember tervez, de a tervbe néha hiba csúszik. Péter már majdnem iskoláskorú volt, mikor végre beköltözhettek új otthonukba. Még rengeteg munka állt előttük, sok volt még a házon a befejeznivaló, de arra már bőven alkalmas volt, hogy lakjanak benne.
Lajos spórolós típus volt. Fogához verte a garast. Semmit sem sajnált a fiától, de amiből csak lehetett, abból félretett. Ahogy telt-múlt az idő, lett egy kis megtakarításuk. Az évek során szépen lassan elkeltek a falusi parcellák, itt-ott építkeztek is rajtuk. Voltak, akik csak víkendtelket szerettek volna, és felhúztak birtokukra egy faházat. Jellemzően olyan emberek, akik szabadidejükben inkább az elvonulást választották a zsúfolt vízpart nyüzsgése helyett. Lajos úgy döntött, kihasználja a lehetőséget, és bár kölcsön is kellett hozzá, mégis megvásárolt egy kis telket a faluban, alig három utcányira a házuktól. Péter szerint ez volt édesapja rossz döntése.
Időközben teljesen elkészült a ház, és lett egy autójuk is. Ugyan használt, de a célnak tökéletesen megfelelt. Lajosnak több ideje lett, kocsival már könnyebben közlekedett otthonuk és a munkahelye között. Az esti hazaérkezésekből délutáni hazaérkezések lettek, és jutott idő némi mellékesre is, mivel a környéken mindig akadt valami, ami elromlott. Ő pedig rutinból meg tudott javítani bármit. De aztán a délutáni hazaérkezésekből egyre többször lett délutáni távozás, azután kicsit később ismételt hazajövetel. Péter nem értette a dolgot, azt hitte, valami gond van. Édesanyja megnyugtatta: nincs semmi gond, édesapja a telken dolgozik.
Van úgy, hogy az ember huzamosabb ideig nem tudja, mi történik három utcával odébb, ha nincs dolga arrafelé. Péter is így volt ezzel, de egy idő után már nem hagyta nyugodni édesapja állandó eljárkálása. Egy szép tavaszi szombat délelőtt elhatározta, csak megnézi, mit csinál folyton a telken. Elképedt azon, amit látott. Hamar rájött arra, hogy édesapjának új időtöltése van. Sosem gondolta volna, hogy ért a kertészkedéshez, azt sem tudta, honnan a hozzá szükséges ismeret. Gépész volt, nem kertész. Péter számára a látvány nyújtotta érzés nem volt olyan szívet melengető, mint egy kertszerető embernek. Csak a meglepetés ereje volt nagy.
Azt addig is tudta, hogy a telken áll két elburjánzott gyümölcsfa, amelyről régebben azt sem lehetett megállapítani, milyen gyümölcs terem rajta. Most mindkettő gyönyörűen visszametszve, rügybe borulva állt ott. A talaj felásva, készen a vetésre, ültetésre. A telek túlsó végén egy fából összeeszkábált kis tároló állt, éppen csak akkora, hogy a szerszámok elférjenek benne. A korábban düledező hátsó fakerítés helyén erős vasoszlopok álltak, szilárdan tartva a gondosan rájuk erősített fonatot. A kert igazi dísze azonban egy kövekkel körülrakott ágyás lett. A virágoknak készült.
Édesapja nem kertszerető ember lett. Kertmániás ember lett. Pedig a belefektetett munkát nem igazán hozta vissza. A föld nem volt igazán jó. Édesapja próbálta trágyázni, de nem sokat segített. A falu határán túl több nagy gyümölcsös is volt. Sok hektáron gazdálkodók birtokai. Arrafelé jó volt a föld. De nem a telken. Volt némi gyümölcs, zöldség az asztalon, a két fa és a virágok néha szép látványt nyújtottak. A mindig észszerűen gondolkodó Péter számára azonban nyilvánvaló volt, hogy jóval több megy el a réven, mint amennyi a vámon bejön. Nem úgy édesapjának, aki egy idő után az ő segítségét is kérte a kert gondozásához, mivel egyedül nem győzte a munkát. Azok a napok voltak a legrosszabbak. Kész kínlódás volt minden perc. Egy kis telek, és mennyi munka majdnem veszendőbe. Tavasszal az ásás, a veteményes előkészítése, később az öntözés, a növények ápolása és a gyomlálás. Végül pedig a sok munka után a kevés haszon. Télen sem volt sokkal jobb, mivel minden este fel kellett tölteni a madáretetőket. Sokszor csurom vizesen, sárosan mentek haza. Ahogy édesapja idősebb lett, még több segítségre volt szüksége.
Közben Péter felnőtt, megismerte Edinát, álláskereső lett, és szeretett volna a saját lábára állni. Ekkor kezdődtek a komolyabb problémák. Apa és fia között egyre hevesebb viták alakultak ki. A kertről. Péter, a logikus gondolkodó, megfelelő ajánlat esetén szabadult volna tőle. Sokszor már ott tartott, hogy az első ajánlat esetén is. Édesapja viszont foggal-körömmel ragaszkodott hozzá, hallani sem akart az eladásáról.
A falu hosszú időn át nem fejlődött sokat. Kevés volt a munkalehetőség. Jó föld ide vagy oda, a környékbeli gyümölcsösök gazdái folyton értékesítési gondokkal küzdöttek, az árak nyomottak voltak. Érezhető volt a pangás. Egy nagyobb gyümölcsfeldolgozó cég azonban látott fantáziát a környék gazdaságában, megállapodott a gazdákkal a termelésről, és a falu közelébe telepített egy üzemet. Az üzemnek munkásokra volt szüksége. Egyre többen költöztek a faluba, a lakosság növekedni kezdett. Kisebb telkek nyíltak össze, így sok víkendtelek vált állandó lakhellyé. Nagy fordulat következett be. Pár évvel később a környék kiszolgálásának érdekében egy nagyobb bevásárlólánc is épített egy boltot a külterületre, még több munkahelyet teremtve, még nagyobb fejlődést hozva ezzel. Végül Péter is az új gyümölcsfeldolgozóban kapott munkát. A kert viszont ottmaradt. A régi rossz földdel és a régi mániával. És a sok vitával apa és fia között.
Amikor Lajos beteg lett, lehetett tudni, hogy nincs már neki sok hátra. És a kert ismét szóba került. És a kertről ismét vita lett. Ki tudja, hányadszor. Végül Lajos megelégelte a dolgot, és kategorikusan kijelentette: fia azután sem adhatja el, ha ő már nem lesz. Nem tágított addig, amíg Péter meg nem ígérte.
És Péter olyat tett, amire egy fiú sem lehet büszke. Betegeskedő édesapja háta mögött széles körben kezdett érdeklődni, hogy a telek nem érdekel-e valakit. Edinával ugyan a szülői házban tervezték a további életüket, de össze akartak házasodni és családot alapítani. Kellett a pénz.
Minden érdeklődőnek a telek méretével volt baja: ahhoz túl nagy, hogy hobbiból gondozzák, ahhoz viszont túl kicsi, hogy építkezzenek rajta. Felkínálta a szomszédoknak is, de az eredmény ugyanaz lett. A régóta nem mutatkozó bal oldali szomszédot csak telefonon érte el. Nagyjából fél perc alatt elhadarta, hogy nyakig ül a válóperben, azt sem tudná megmondani, hogy a felesége vagy a saját részéhez venné-e meg. A jobb oldali szomszéd egy kisebb füves sáv kivételével mindent lebetonozott a háza körül, ezért csak nevetett a megkeresésen. Mindössze annyit válaszolt: „Ember, nézz már körül a telkemen!” A hátsó szomszéd, egy idősödő matematikatanár, morcosan poligonnak nevezte a várható kimenetelt, és hozzátette, hogy olyan sokszöget, amely a két telek egybenyitásából keletkezne, több mint harmincéves pályafutása alatt még nem látott.
Nem telt bele sok idő, és a kert hanyatlásnak indult. A súlyos beteg Lajosnak már erején felül lett volna tovább gondozni. A kert állapota pont úgy kezdett romlani, ahogy azé az emberé, aki megálmodta. Péter reggelente elment dolgozni, délután ért haza, de ő nem ment el utána, mint annak idején édesapja. Otthon maradt. Egyrészt Edinának kellett segítenie, aki nagyon sokat vállalt magára édesapja ápolásából. Másrészt neki nem volt szívügye a kert. Edina próbált a lelkére beszélni, hányszor, de hányszor mondta: „Péter, megígérted…” De Péter mindig elvette a tekintetét, és csak ingatta a fejét.
Lajos betegsége alatt a telek már sokkal inkább a régi önmagára emlékeztetett. A két gyümölcsfa elöregedett, az ágak töredeztek, itt-ott le is hullottak. A virágoknak elkülönített ágyás már alig látszott ki a fűből, amely magasan körbenőtte a köveket. A rossz minőségű talaj a gyomoknak még éppen elég volt, és néhány vadvirágon kívül nem sok minden emlékeztetett arra, hogy ott egyszer kert volt.
Péter legnagyobb meglepetésére végül két vevő is jelentkezett. Ahhoz képest, amilyen állapotban a telek volt, és figyelembe véve a méretbeli problémákat, a felkínált összeg egész tisztességes volt. Két, kifejezetten vonzó ajánlat. Ráadásul egyszerre. Még választhatott is volna. Nemcsak a telek ügyének végére tehetett volna pontot, a közös jövőjüket is megalapozhatták volna Edinával.
Péter még egyszer rászánta magát arra, hogy beszéljen nagybeteg édesapjával. Tudta, talán utoljára próbálhatja jobb belátásra bírni. Beszéltek a telekről, a kertről, a pénzről és a jövőről. Azután vitatkoztak a telekről, a kertről, a pénzről és a jövőről. Azután beszéltek a telekről, a kertről, a pénzről és a jövőről. Azt a napot Péter sosem felejtette el. Édesapja utolsó előtti napját az élők között.
Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök, mielőtt örökre lehunyta a szemét. Szeretlek, fiam, szeretlek benneteket! Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra! De ő még egyszer, utoljára megszorította fia kezét, és gyengülő hangon így szólt: „A kert, fiam, a kert!”
Péter csak annyit válaszolt: „Meglesz, édesapám, meglesz.”
Gödöllő, 2026. február 15.
Megjelent az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című antológiájában (88-93. oldal).
Author: Kovács Gergely
Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...
