Ebben a tavaszban
Ebben a tavaszban valami gonosz erő lakozik,
az égen a Nap sápadt, fényében fuldoklik.
Haldoklik az erdő, a fák lombjai is csendesek,
lenn az avar födte, sáros földön fekszenek.
Nem táncol mezőn a szellő, nem mozdul meg a rét,
örvény rabolja el azt végleg, kinek lába talajt ért.
Minden semmivé vált, egy szempillantás alatt,
az ég dühében tajtékzik, és kettészakadt.
Menekülnék, de a súlyos teher, mi szívembe költözött,
a rohadó világ oszlopához kötözött,
s, nézem, ahogy a Pusztulat magával visz mindent,
ami egykor enyém volt, az többé nincsen.
Ebben a tavaszban valami gonosz erő lakozik,
a káosz uralkodik, a természet felbomlik.
Lelkem sír, de szememből könny már nem ered,
elhagyott végleg, ki engem szeretett.
Author: Birgés-Tóth Mónika
Birgés-Tóth Mónika vagyok. 1982.május 11-én születtem Kerepestarcsán. 3 éves koromban nevelőszülőkhöz kerültem, s mindaddig velük éltem, míg el nem indultam a saját utamon. A helyi Tanítóképző Főiskolán magyar műveltségi területen szereztem meg első diplomámat, majd család és munka mellett tavaly nyáron végeztem Egerben középiskolai magyartanár szakon. Jászboldogházán dolgozok immár 11.éve, felső tagozaton tanítok, színjátszó szakkört vezetek, s szívügyem a tehetséggondozás is, ahol a gyerekeket igyekszem szavaló és prózamondó, illetve helyesíró és szövegalkotó versenyekre felkészíteni. Versírással már gyerekkorom óta foglalkozom, középiskolás koromban jelent meg első kis verseskötetem, melyben a gyermekből felnőtté válás problémáit „öltöztettem rímekbe”. A vers és novellaírás kikapcsol, érzéseimet és gondolataimat ezekben a műfajokban tudom a leginkább megmutatni. Köszönöm, ha elolvassák a műveimet! “A költészet az érzések és gondolatok titkos nyelve.” – Pablo Neruda
Egy válasz
Ismerem ezt a fájdalmat, az ember azt gondolja, hogy belehal, de ami nem öl meg az megerősít, csak időre van szükség, azt nem lehet megspórolni, sajnos az alatt szenvedni kell.
Szeretettel: Rita