Talán ma még szeretsz, és csókolod az ajkam,
a fülembe suttogod lágyan a szót halkan.
De mi lesz holnap, ha kiég a vágy benned,
és lényem nem érinti meg a lelked.
Talán ma még szeretsz, és kívánsz engem,
hozzám bújsz és öleled a testem,
De mi lesz holnap, ha nem találsz majd szépnek,
és érzéseid már nem lesznek olyan mélyek.
Akkor mi lesz velünk, a választ vajon tudod erre,
mi lesz akkor, ha már nem vágysz másra, csak a csendre.
Mi lesz velem, ha messzire mész, itt hagysz engem,
akkor egy világ omlik össze majd bennem.
Akkor a lelkem meghal, vele pusztul minden,
nélküled az életemnek értelme nincsen.
Author: Birgés-Tóth Mónika
Birgés-Tóth Mónika vagyok. 1982.május 11-én születtem Kerepestarcsán. 3 éves koromban nevelőszülőkhöz kerültem, s mindaddig velük éltem, míg el nem indultam a saját utamon. A helyi Tanítóképző Főiskolán magyar műveltségi területen szereztem meg első diplomámat, majd család és munka mellett tavaly nyáron végeztem Egerben középiskolai magyartanár szakon. Jászboldogházán dolgozok immár 11.éve, felső tagozaton tanítok, színjátszó szakkört vezetek, s szívügyem a tehetséggondozás is, ahol a gyerekeket igyekszem szavaló és prózamondó, illetve helyesíró és szövegalkotó versenyekre felkészíteni. Versírással már gyerekkorom óta foglalkozom, középiskolás koromban jelent meg első kis verseskötetem, melyben a gyermekből felnőtté válás problémáit „öltöztettem rímekbe”. A vers és novellaírás kikapcsol, érzéseimet és gondolataimat ezekben a műfajokban tudom a leginkább megmutatni. Köszönöm, ha elolvassák a műveimet! “A költészet az érzések és gondolatok titkos nyelve.” – Pablo Neruda