Szeretem, ahogy ölelsz, csókolod a számat,
szeretem, ahogy feltüzeled bennem a vágyat.
Szeretem, ahogy nézel, ahogy bűvölsz engem,
örökké szeretni foglak, a rabod lettem.
Szeretem, ahogy érintesz, simogatod testem,
melletted úgy érzem, nyugalmat leltem.
Szeretlek téged, szeretlek, amig élek,
elvarázsol szemed, ahogy szemembe réved.
Maradj meg nekem, maradj, amig lehet,
a szívem téged forrón szeret,
maradj kérlek, zárj magadba engem,
örökké szeretni foglak, a rabod lettem.
Author: Birgés-Tóth Mónika
Birgés-Tóth Mónika vagyok. 1982.május 11-én születtem Kerepestarcsán. 3 éves koromban nevelőszülőkhöz kerültem, s mindaddig velük éltem, míg el nem indultam a saját utamon. A helyi Tanítóképző Főiskolán magyar műveltségi területen szereztem meg első diplomámat, majd család és munka mellett tavaly nyáron végeztem Egerben középiskolai magyartanár szakon. Jászboldogházán dolgozok immár 11.éve, felső tagozaton tanítok, színjátszó szakkört vezetek, s szívügyem a tehetséggondozás is, ahol a gyerekeket igyekszem szavaló és prózamondó, illetve helyesíró és szövegalkotó versenyekre felkészíteni. Versírással már gyerekkorom óta foglalkozom, középiskolás koromban jelent meg első kis verseskötetem, melyben a gyermekből felnőtté válás problémáit „öltöztettem rímekbe”. A vers és novellaírás kikapcsol, érzéseimet és gondolataimat ezekben a műfajokban tudom a leginkább megmutatni. Köszönöm, ha elolvassák a műveimet! “A költészet az érzések és gondolatok titkos nyelve.” – Pablo Neruda
