Egy meg nem írt levél
(sestina vers)
Az asztalon üres papír várakozik
Nincs rajta más csak egy szívből hullott, bús könny.
Egy emberi könny cseppje, kit megtagadott
Valaki. Hiába kér imája. Szívből.
Nem ér célba a megtagadott imája.
Bár várakozik, a másik szív üres.
A szó szívből jövő, de a levél üres.
A könny gyöngye betűsorra várakozik,
Hogy az üres papírt töltse meg imája.
De csak fájdalmat kap a megtagadott könny.
Bízva várakozik egy jelre a szívből,
Hogy igaz imája már nem megtagadott.
Nem hatja meg a könny azt, ki megtagadott,
Vádlón várakozik, de mítosza üres.
Annak is van imája, ki gyűlöl. Szívből.
Az ő szíve is lehet könny. Várakozik.
Mert megtagadott. Önmagától. Bezárt könny.
Talán egyszer szívből szól tiszta imája.
A megtagadott, kinek felcseng imája:
Az érző, nem üres. Az nem megtagadott.
Szívében várakozik a megváltó könny.
Az irgalom imája által lesz üres
A könny helye, ami hullni várakozik
A szívből. Gyógyító fényt kapva egy szívből.
A közönyösség imája is jöhet szívből.
A jeges könny is kérhet, lehet imája.
Amíg szívből jövő vágya várakozik,
A szeretet, mi még üres, megtagadott,
Nem lesz már megtagadott, nem lesz már üres.
Szennyként mi várakozik, lemossa a könny.
Megtisztul, ami üres, kimossa a könny,
A bú, mi várakozik, elmegy a szívből.
A szív imája sem lesz már fájón üres.
Öröm lesz a könny, hálát ad az imája,
Szeretetet ad majd, ki szívből megtagadott.
Megtagadott, de talán rám várakozik.
Reám várakozik, szemében titkolt könny,
Mert bár megtagadott, szívből jön imája:
Nélkülem az élete színtelen, üres.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„Nem hatja meg a könny azt, ki megtagadott,”
Ez így igaz, az ilyen előtt nem is érdemes kimutatni, hogy fáj.
Szeretettel: Rita
Igen így van. De kicsit bonyolulttá teszi a helyzetet, ha ez a valaki egy anya. Szeretettel: Gyöngyi