Menekülés

Lelkem, üldözött vadként,

Menekül, fut

Ha vadászfegyver dörrenése

Veri fel az erdő mélyének csendjét.

Nyomában felrebbenő madársereg

Szárnyának riadt verdesése

Zúg a légen át.

Néhány pillanat, és a nap vörös korongja

Holtan hull alá

A közelgő est

horizontján.

Vetett  árnyékán

Vadkacsák húznak át az ég

Országútján.

Ma még nem tudom nyughatatlan lelkem

Vajon rátalál –e régóta keresett önmagára?!

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Ma még nem tudom nyughatatlan lelkem
    Vajon rátalál –e régóta keresett önmagára?!”

    Igen, rátalál, csak engedni kell neki. Nem kell túlgondolni az életet, mert az csak egyszer adatik meg, akkor kell megélni minden pillanatát.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita !

      Köszönöm, hogy elolvasta versemet. Köszönöm a hozzászolását is. Valóban, igaza van, nem kell túlgondolni az életet!
      Üdvözlettel
      Antal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Elfelejtettük

Elfelejtettük, hogyan kell élni Elfelejtettük, miben kell hinni. Elfelejtettük, mi is a végzet. Mire rájöttünk, a szívünkkel is végzett. Csak pár év volt, ami eltelt,

Teljes bejegyzés »

Lírikusok imája

  Mint ahogy a tarka szirmokkal nyíló virágok között szálldogál A sárga napfényben dolgos, vígan zümmögő méhecske s katica, Mint ahogy a zöldellő lombkoronás tölgyesek

Teljes bejegyzés »

Alruhás bölcsek.

Álruhás bölcsek. Mióta világ a világ, bizony megesik, hogy bohócokból lesznek királyok. Könyörtelen elnyomó, dicső káosz, valóságos, igazi rémálmok. Bizony akad olyan, ki írásra adja

Teljes bejegyzés »

Illúzió

Illúzió Ne nézzen túl mélyen a szemembe. Ez a szoba és az életem is csak füstből font háló. Nem létezünk, csupán valaki álmodik minket. Ha

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

medistáció

előbb kívül kifelé, majd egyre beljebb, befelé…     az út képzelet, valahová vezet… szinte körbeér, vége nincs, megállok, pihegek kicsit. önmagamban mindig is, belül

Teljes bejegyzés »