Sziportya
Biggyenő botorka szuttyogó mandrócska, fecser löcsögés.
Plattyan fásin cuccano fotyelre.
Repcsen a pityerke, grumlija retye
Csicser a kalimpa, pintyő talipa.
Vartyogó poetra, blablabla mantra.
Az egész vers csak üres hablatty.
2025.04.15
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
A Naszály ölelésében megbújik egy falucska, ahol az estéknek még illata, a csendnek pedig dallama van. Kosd apró házikói között esténként ragyogó ablakok gyúlnak,
Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot. Nem találsz mást, csak a székre dobott
Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas
Az erdő lassan aranyba fordul, és nem gyászruhát ölt a táj, mert a lombok csendes búcsúja, már a következő tavasznak jár. A szél nem tépett,
A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.
Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta
2 Responses
„Az egész vers csak üres hablatty.”
Ezzel speciel egyetértek. A kérdésem csupán annyi, hogy miért? Nyilván tudna másként is írni, ha egyszer eljött egy irodalmi oldalra.
Szeretettel és érdeklődéssel: Rita
Köszönöm!
Ez csak játék a szavakkal, speciel én a történetet is látom benne, bár ezzel egyedül maradtam..🙏😌