Élünk-e valaha egy percet is?
A jókedv, a mámor,
a bor a szép ruhák,
egy csoda út, a messze távol
ad-e bármit,
ami számít?
Hajszolva mindent, ami élvezet
vakká téve saját szemünket
rá sem ébredünk, hogy mi
magunk vagyunk a végzet.
Míg az élet küzd és kiabál,
lábunk nyomán ott jár a halál.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
6 Responses
Igen, élünk perceket, – vannak akik, (nem is kevesen), hosszú boldog éveket – de a percek talán mindenkinek megadatnak, csupán emlékezni kell tudni rájuk.
Szeretettel: Rita
Köszönöm a figyelmét kedves Rita.
az számít, ami megállít,
megállít, mert számít.
a megállás marad meg,
nem a rohanás.
a pillanat számít,
nem a rohanás…
üdvözlettel: Gábor
❤️
Szívesen kedves Zita.
Szeretettel: Rita
van másik*: https://irodalmiradio.hu/2024/11/12/a-jelen-ido-inspiraltcio/
(*Eötvös Gábor: https://www.facebook.com/watch/?v=737160336495247)