Az utolsó munkás lelkiismerete

Én vagyok az utolsó munkás…
A többi szorgos dolgozó már reggel óta kapál, ás
Én meg csak ott állok, nézek,
Úgy állnak hadi sorban, mint a vitézek
Egyszerre lépnek, húznak
Egész napra annyi étel járt nekik, mint egy rabul ejtett túsznak
Megfáradtan dolgoznak, meg ők sosem állnak
Munkája ez hű férjeknek, apáknak
S csatlakozám én is
Későn érkeztem, de kérdem: Van-e munkám mégis?
Azt mondták szívesen látnak,
mert már elfáradtak
A mai nap már csak a gazdára várnak.
Azt mondtam segítek nekik
Megfogom az ásót vagy a kapát, amelyik jobban tetszik
De bele nem fáradtam
Minthogy felvettem a kapát, s a sorba beálltam
megjött a gazda,
Szavára minden eszköz a földre hulla
s a nép, mely mára a munkát befejezte
beállt a sorba, s a gazda elkezdte
kiosztani mindenkinek
ami jár
mert mindenkinek sikerült az Istenhez érkezni meg
Én is ott álltam e sorban
Bár későn jöttem, a sor végére besoroltam
S aztán láttam:
A gazda mindenkinek ugyanannyit ad
Érkezzen ő az első, a hatodik, vagy a kilencedik órában.
S elgondolkodtam…
Annyit, mint a többi én biztos nem dolgoztam.
Hogy jár nékem is ugyanaz a jutalom?
Tisztességesebb volna, ha azt mondom: „Nem akarom”?
Tudom, a gazda nekem úgyis odaadná, hisz Övé a hatalom.
De helyén van ez így?
Én csak a nap végén jöttem,
A gazda mégis ugyanúgy nyújtja a kezét
Tudom, dönteni nem az én tisztem
De valami többet kéne tennem, úgy hiszem

Uram, ha kell, én visszamegyek
Hogy igazságos legyen, szeretnéd, hogy reggelig a földeken legyek?

Author: Ugrai Richárd

Ugrai Richárd vagyok. 2008-ban születtem, Debrecenben. Kiskorom óta foglalkoztat a művészet. Mind zenei, mind irodalmi tekintetben. Szüleim és pedagógusaim ösztönzésére kezdtem el komolyabban és rendszeresebben alkotni. Jómagam a KELET nevű folyóirat társszerzője, szerkesztője és alapítója vagyok. Ezen a felületen pedig szeretném minél több emberhez eljuttatni gondolataimat.