Ez az a perc, ahol a régiekneknek vége,
Színesebb jövőt fest neked remény képe.
Útra kelsz most, de kérlek, semmit ne félj,
Tárd szélesre szárnyadat, és csak repüljél!
Előtted a végtelenül kéklő tér,
Ahol angyalok serege zenél:
Kísérnek és téged megóvnak,
Csodálatossá válik a holnap.
Ha szárnyad elfárad egy napon,
És meglátogat hűvöslő alkony,
Leszállsz majd fészket keresve,
Mert pihenni vágyik a néma este.
Kezemre repülj! Szárnyaid simogatom,
És álomba fog ringatni elaltató dalom.
Markomba zárlak, álmaidat vigyázom,
Szívem minden szeretetét feléd kitárom.
Author: Zilahi Zoltán
1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.
Egy válasz
„Markomba zárlak, álmaidat vigyázom,
Szívem minden szeretetét feléd kitárom.”
Kedves, szép szavaid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita